Halihóóó! x3

 Bocsesz, hogy már vagy 3 hete nincs Félresikerült parti 4. fejezet, de mindig közbejött valami hétvégén. Mivelhogy a suli miatt ugye alig van valami időm ._. Múlthéten beteg is voltam és most is az vagyok.. Nem hiszem, hogy még ezen a hétvégén jön a folytatás, de igyekszem >w<

Félresikerült parti [ 3. fejezet /Ice pov./ ]

    -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem..  
   -Elsősorban.. -kezdett neki vigyorogva- Attól, ha a fülem mögött nyalogatnak. És.. ha suttognak a fülembe minden féle perverz dolgokat. Meg, mikor.. -gyorsan befogtam a száját. Nem akarok többet hallani. Egyáltalán nem is akartam hallani ezeket- Olyan vagy... Most miért nem mondhattam el, hogy még attól, hogy ha k... -hallgass már el! Most nem engedem el. Nem akarok hányni. 
   -Áúúú! -megharapott. Toki te tög! 

   -Ha mégegyszer ezt csinálod, leharapom a farkad. -megtörölte a száját elégedett fejjel.

   -Mintha én lennék a hibás. -hát ez hülye. Még neki áll följebb. Ezt már tényleg nem tudom el hinni. Komplett hülyékkel vagyok körülvéve. 
   -Most mit tátod a szádat? Különben is.. te akartad tudni. A te hibád az egész.
   -Hogy mi van? Te teljesen meghibbantál?  -egyszer még a diliházban találom magam miatta. 
   -Te vagy a hibbant, nem én.  -pompás. Most már hibbant is vagyok. De jó nekem. Húúú! 

   -Akkor ünnepeljük meg a hibbantságomat! -mondtam vigyorogva és jól meghúztam a sörömet- Fenébe. Elfogyott. De nem baj, mert van még bőven. -elvettem még egy üveget, megbontottam és egyből lehúztam a felét. 
   -Azta.. milyen mély torkod van. -kiabálta nevetve. Végre mondott valami vicceset is. De lehet csak azért találom annak, mert félig részeg vagyok. 

Elfeküdtem a kanapén, a lábaim rátettem Toki vállára és addig ittam, amíg ki nem végeztem 4 üveg sört. Felültem, ránéztem Tokira kómásan és vihogni kezdtem. 

   -Ott van valami banra csík az arcodon. -nyúltam az arcához, mire ő megfogta a kezem. 
   -Az a hajam te gyökér! -a képembe nevetett én meg azt sem tudtam hol vagyok. Asszem.. megint többett ittam, mint kellett volna. Most már nem másnapos vagyok, hanem még aznapos. 

   -Hol a wc? Nagyon kell pisilnem. -súgtam a fülébe, mint valami fogyatékos és még vihogtam is mellé. 

   -Honnan tudjam? Először vagyok nálad. Menj és keresd meg! -lelökött a kanapéról, vagyis.. én estem le. Ő csak rásegített. 

   -Gyere velem Tokiiiii! Egyedül nem találom meg. Kérlek, kérlek, kérlek! -a nadrágját húzkodtam addig, amíg be nem adta a derekát. 

   -Jó, gyere. -sóhatotta és felrántott a padlóról- Tudsz róla, hogy ha részeg vagy, idegesítőbb vagy nálam?

   -Részeg? Az mi? Valami innivaló? -csillogó szemekkel vártam a választ, de csak egy jó hangos röhögést kaptam. 
   -Igen, mondhatjuk úgy is Ice-chan. -megsimogatta a fejem és nevetett tovább- Ha részeg vagy, hívhatlak Ice-channak. Ilyenkor nem tíltod meg. -vigyorgott, közben beléptünk a hálómba- Hát ez nem a wc. Na, de.. ha már itt vagyunk.. -fülig érő szájjal lépett közelebb az éjjeliszekrényemhez. 

Az összes fiókba belenézett már, csak az alsóba nem. Mikor kihúzta, egyszerre elcsodálkozott, de vigyorgott is. Kivette, ami annyira megtetszett neki és felém fordul. Én közben az ajtófélfába kapaszkodtam, el ne essek.
   -Almás síkosító? Most.. komolyan? Minek neki íz? -majd összeesett a nevetéstől én meg azt sem tudtam miről beszél.
   -Az micsoda? -néztem rá bambán, neki meg felcsillant a szeme. Biztos valami szemétség jutott az eszébe. 

   -Ez? Innivaló. Megkóstolod? -közelebb jött hozzám, és vigyorogva a kezembe nyomta. 

   -Szeretem az almát. -mosolyogva, vagyis hát.. az minden volt csak nem mosoly, kibontottam, nyomtam belőle a kezemre és belenyaltam- Almás. -vihogtam, Toki meg majd megszakadt a nevetéstől. 

   -Kendd a kezedre, jó kézkrémnek is! -már a földön feküdtél és folytak a könnyeid én meg elkezdtem kenegetni a kezem a síkosítóval.    
   -Ez csúszós. -tátott szájjal néztem Toki-ra, de ő már rám nem tudott nézni, nem látott a könnyeitől, meg hallani sem nagyon hallott a nevetésétől- Megkeresem a wc-t. -kiimbolyogtam az ajtón és egyenesen a szemben lévő ajtó felé indultam.
Hát az az egyenes nem sikerült olyan egyenesre, de nagy nehezen eljutottam a kilincsig és tádáá.. Megtaláltam a wc-t. A saját lakásomban kerestem.. Nem vagyok normális, ha Toki-t mégegyszer beengedem ide. Beterpesztettem, lehúztam a cimbzárom és próbáltam célozni. Hát.. nem nagyon sikerült. Pláne, hogy a kezem rohadtul csuszott. A wc-t nem nagyon kellett lehúzni, nem sok ment bele. Rendbeszedtem magam, amennyie tudtam és elindultam az ajtó felé. Alig léptem kettőt, megcsusztam és hanyadt estem. Sikeresen beletenyereltem a tócsába, amit az előbb csináltam. 
   -Ez büdös. -fintorogtam egyett, aztán nagy nehezen feltápászkodtam és a csaphoz mentem. 
Megnyitottam és addig mostam a kezem, amíg még éreztem azt a szagot. Már 5perce a víz alatt van a kezem, mikor rájövök végre, hogy a mögöttem lévő tócsa szagát érzem. Az ajtóba pillantottam és láttam épp akkor álltál meg a küszöb előtt.
   -Te mi a fenét csináltál? Mi ez a szag? -befogta az orrát és körbenézett. Mikor meglátta a tócsát nem tudta sírjon-e vagy nevessen- Hát ez nem a wc. -végül aztán a nevetés mellett döntött. Sírni nem is lett volna oka. Tudja jól, miket művelek, ha túl sokat iszom, szóval nem érhette nagy meglepetésként. 
   -Mosom a kezem, mert belete.. 

   -Jójó! Nem érdekel mit csináltál. -vágott a szavamba nevetve. 

Elzártam a csapot, megtöröltem a kezem és csillogó szemekkel Toki-hoz fordultam.
   -Játszunk még? -kérdeztem, közben a felsőjét rángattam. 
   -Néztél már tükörbe? Tiszta kómás fejed van, a felsőd leöntötted sörrel, alig állsz a lábadon és még akarsz játszani? 

   -Igen, nagyon! -fülig érő szájjal mosolyogtam rá. Megforgatta a szemét és elvigyorodott. 
   -Hát jó. De most másik szabályokkal játszunk. Ha nem akarsz válaszolni a kérdésre nem csak innod kell, hanem vetkőznöd is. -vigyorogva a fejemre tette a kezét. 

Normális esetben nemet mondtam volna és elküldtem volna a fenébe, de mivel nem kevés pia volt bennem, ezért bólogattam, mintha azt kérdezte volna, hogy le akarom-e csapni a fejét fejszével. Még szép, hogy le akarom. Ezek után.. De hát nem igazán voltam magamnál. Visszamentünk a nappaliba, leültünk és Toki megfogta az üres üveget. 

   -Na, Ice-chan. Én kérdezek. Vagyis hát.. Most olyat játszunk, hogy feladatot kell mondnai, nem pedig kérdést. -mondta még mindig széles vigyorral és az üveget kocogtatta.
   -Úúú, izgalmasan hangzik. -vigyorodtam el én is és tapsoltam is, mint egy hülye gyerek. 
   -Na szóval.. Az találtam ki... hogy ezt az üveget ráhúzod a farkadra. Legalábbis megpróbálod. Ha nem sikerül, akkor innod kell. -mosolyogva átnyújtotta az üveget. Hát ez nem normális. 
   -Ez biztos, jó ötlet? Nem lesz tőle bajom? -vettem el az üveget, kicsit félve. Hát, hogy a picsába ne féltem volna. Azt a vékony szájú üveget... 
   -Dehogy lesz. -legyintett röhögve. 

Mivel nem voltam abban az állapotban, hogy felmérjem a dologot, ezért rábólintottam. Na ez most úgy hangzott, mintha Saa-chan mondta volna. Elfordultam, hogy azért mégse nézzen már közben. Lehúztam a cibzárom, elővettem és méregetni kezdtem azt a sörös üveget. Nagyon szűknek tűnt. Kicsit húzódzkódtam, de aztán elkezdtem. Az elején még egész könnyű volt, de utána kissé "megakadtam". 

   -Na, mi az Ice-chan? Mit nyögsz? -röhögött, és megfogta a vállamat. 
   -Nem megy tovább Toki. -hátranéztem rá a vállam fölött, ő meg még mindig röhögött. 

   -Jólvan, akkor hagyd. Nem akarom, hogy ilyen szorult helyzetbe kerülj. -először komoly volt a tekintete, már majdnem el is hittem, hogy most tényleg jót akar, erre elröhögi magát. Milyen meglepő.. 
Megkönnyebbülve nyúltam az üveghez, hogy nem kell tovább csinálni, de... Nem akart lejönni. Hiába húztam, nem jött.
   -Nem jön le. Rámszorult. Toki segíts már! -egyre erősebben húzogattam, de nem akart lejönni. Toki persze megint sírt a röhögéstől, nemhogy segített volna. Aztán mikor látta, hogy nagyon nem megy, elém állt csukott szemmel, kitapogatta az üveget és húzni kezdte ő is. Nem volt egyszerű, de azért sikerült. Mikor végre lejött, Toki hanyadt esett, a lendület miatt eldobta hátrafelé az üveget, az nekirepült a falnak és összetört. Tele volt szilánkkal a szőnyeg, nekem meg rohadtul fájt a micsodám.
   -Toki, te nem vagy normális! Méghogy nem lesz bajom. A lófaszt nem lesz. Rohadtul fáj. -simogattam magam miközben oldalasan feküdtem a kanapén. 
   -Nincs is semmi bajod, Majd elmúlik. -állt fel nevetve, és visszaült a helyére. 
   -De akkor is. 

   -Jajj, ne nyafogj már! Inkább mondd meg, én mit csináljak. -felhúzta a térdeit és édes( ami csak szerinte volt az) mosollyal várta a feladatot. 
   -De nem jut eszembe semmi. szóval.. vetkőzz! -jelentettem ki magabiztosan, miközben felültem.

   -Aztán miért? -kérdezte meglepődve.

   -Mert nem csináltál semmit. -mondtam elégedett fejjel. 

   -De nem is mondtál semmit sem. -egyre furcsábban nézett rám. Háh, végre nem én vagyok az, aki nem érti, mi van. 

   -Az egy dolog. De akkor sem csináltál semmit. És az a szabály, hogy akkor vetkőzöl. Nem mondtad, hogy kell is mondani valami feladatot ahhoz, hogy ne csináld meg. -jelentettem ki még elégedettebb mosollyal. Most úgy érzem magam, mintha én lennék Saa-chan. Most én filozofáltam. 

   -Bekaphatod, jó? -kinyújtotta a nyelvét morcosan- Részegen így levezetni valamit.. 

   -Na! Vetkőzz! -vigyorogtam- De én mondom meg, hogy mit vegyél le.
   -Meg a francokat! Ilyen szabály nincs.
   -Épp ez az. Nincs ilyen, ami azt mondaná, hogy nem mondhatom meg, mit vegyél le. -vigyorogtam, mintha egy országos töri versenyen mondtam volna meg a helyes választ. 
   -Fuu, ezt még úgy visszakapod! -nézett rám szúrós tekintettel- Mit vegyek le? 

   -Hmm.. mondjuk az alsód. -vihogtam. 
   -Mi van? Azt hogyan? Még a nadrágom is rajtam van. -értetlenkedett remélve, hogy majd így megússza a vetkőzést. 

   -Old meg! -kinyújtottam a nyelvem. Igen Toki, én is tudom nyújtogatni. 

Vett egy nagy levegőt, közben engem nézett a halálos tekintetével. Körülnézett, odasétlált a mellettünk lévő kisszekrényhez, elemelte az ollót, az alsója jobb és bal oldalát elvágta, és úgy szedte ki a nadrágjából a boxert. 

   -Most örülsz Ice-chan? -kérdezte gúnyosan, az boxerét mutogatva. 
   -Igen, nagyon is. -vihogtam és majdnem lefordultam a kanapéról. Nem számítottam rá, hogy elvágja. 

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége.