Félresikerült parti [ 4. fejezet /Ice pov./ ]

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége.  
   -De ne legyél gonosz! Így is fáj már a farkam, nem akarom, hogy még valamim fájjon. -nem szokásom nyafogni, de most nyafogtam. Tényleg nagyon fájt, amiért még Toki olyat fog kapni, hogy csak na. De még nem tudom mi lesz az. 
   -Jó-jó nem leszek gonosz. Csak kicsit. -már megint ez a vigyor. Pontosabban még mindig. A tenyereit az orra előtt összecsapta és úgy nézett rám, mintha valami gyilkos lennék, és most ítélkezne felettem-    -Hmm.. Mi lenne, ha.. ha fejenállnál? -még szélesebben vigyorgott és a szemben lévő falra mutatott- Ott.
   -Csak ennyi? Álljak fejen? -azt hittem valami durvábbat talál ki. Na nem mintha baj lenne. Ez tökéletes így. 
Bólogatott, én vállat vonva a falhoz léptem, mert hát fejen állás? miért is ne? Végülis jó voltam tesiből. Rákészültem testileg-lelkileg, leguggoltam, a fejem a faltól picit távolabb tettem és már rugaszkodtam volna fel, mikor éreztem, hogy valami megindult a gyomromtól a szám irányába. Nem nagyn törődtem vele. Erre is vállat vontam és fellöktem magam a lábaimmal. A pólóm persze felcsúszot. Vagyis.. mivel fejjel lefelé voltam le. De ha úgy nézzük fel.. Ez teljesen mindegy volt. Tokinak bőven elég volt az, hogy kint volt a hasam. Odasétált elém és az ujját lassan húzogatni kezdte az oldalamon, majd a hasamon folytatta. Én meg rohadtul csikis vagyok, neki álltam nevetni, de nemhogy lejöttem volna a fejenállásból, még tartottam magam amolyan "én bírom tovább" arckifejezéssel. Addig-addig nevettek, amíg nem éreztem valami meleget a nyelőcsövemben. Abban a pillanatban leeresztettem a lábaim, pontosabban lecsaptam őket, Toki vállára, aki ettől a földre esett. Igen. Ha úgy nézzük lerúgtam szegény Tiki-Toki-t. De ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami ez után jött. Annyi időm volt csak, hogy a fal felől Toki felé fordultam és egyrészt nyakon, másrészt háton hánytam. Szép sárgás-barna színe lett a gyereknek. Sokkal jobban éreztem magam, hogy kiadtam ezt magamból. A "nagy parti szervező" viszont kevésbé. Megdermedten feküdt a földön, nagy, kerek szemekkel bámúlta a cipőmet. Lehajoltam hozzá és megbökdöstem a homlokát.

   -Élsz még Tiki-Tokkancs? -jól képenröhögtem. Most visszakapta, amit eddig ő adott nekem. 
Nem mondott semmit, meg sem mozdult. Leültem mellé, leemeltem az asztalról az egyik sört és belekortyoltam. 

   -Kérsz Tokkancs? -vigyorogva nyújtottam felé az üveget. Még mindig semmi. 
Felálltam, letettem az üveget és kimentem a fürdőbe. Hirtelen megcsapta az orrom az a büdös, ami nekem köszönhető ugyebár. Kerestem egy vördöt, megtöltöttem félig langyos vízzel, bár ha jobban visszaemlékszem, teljesen hideg volt. Beterpesztettem Toki fölött és nyakon öntöttem. erre persze már egyből felpattant. És még beszélni is tudott. 

   -Te idióta állat! Lehánysz és még utána meg is akarsz ölni? -kiabálni kezdett, de nem is akárhogy. Talán még habzot is a szája. Azért ennyire nem volt ez durva. Vagy.. mégis? 
   -Ahelyett, hogy megköszönnéd, itt ordíbálsz, mint akinek éppen megjött. -karbatettem a kezeim és lenézően néztem rá. Persze nem gondoltam komolyan. De nyílván, hogy ő komolyan gondolta. 

   -Mit köszönjek te seggfej? -megfogta a vödröt, amit az előbb tettem le magam elé és azzal ütni kezdett. Még jó, hogy részeg volt. Különben talán még lett volna benne annyi erő, hogy talán megérzem az ütését. Így még simogatásnak sem mondhattuk. 
   -Há azt, hogy megfürdettelek. Nagyon szívesen. -elégedett fejjel leültem a kanapéra és megbontottam egy másik sört. Nem baj, hogy még az a félig teli ott volt, nem baj. 

Toki feje teljesen vörös lett. Ha felvett volna valami zöld köpenyt, akár egy paradicsom bokor cosplay-nek is nézhette volna bárki. - Menjél és vetkőzz le! Tudsz róla, hogy szörnyen bűzlesz? -néztem rá fintorogva.
   -Ez most.. -a bal szeme rángatózni kezdett. Hűha! Még a végén agyonver egy párnával- Nagyon rosz ötlet volt Ice-chan. -most meg már vigyorog. Ez se tudja, mit akar. 

Lassan lépdelni kezdett felém. De nem vicc, tényleg nagyon lassan jött. Azt hittem sosem ér ide. Amíg lépett kettőt, meg tudtam volna csinálni egy 3 fogásos vacsorát Londonban. És még visszafele fagyit is tudtam volna venni. Tényleg jut eszembe.. van itthon fagyi. Majd attól megnyugszik. 

   -Megyek hozok karamellásfa.. -épphogy felálltam a kanapéról a földön találtam magam, Tokival a hátamon.- Mi lenne, ha leszállnál rólam? Így nem tudom hozni, a fagyidat.
   -Megfolytalak fagyiember! -a nyakam próbálta szorongatni, több-kevesebb sikerrel. Alig éreztem valamit. 

   -Majd szólj, ha elkezdted. Vagy már csinálod? Bocs, nem vettem észre. -vihogni kezdtem, mire ő leszállt rólam és az asztal lábát szorongatta. 

   -Te is meghalsz! -rángatta az asztalt és folytogatta a lábát. Ezt valahogy nem bírtam ki. Muszáj volt levideóznom. Ekkora egy marhát. 

Még pár percig néztem, ahogy ott vergődik az asztal alatt, aztán szépen lassan abbahagyta a kiabálást is meg a rángatózást, és elaludt. Nem bizos, hogy jó ötlet volt ez részéről. Túl nagy csábítás volt arra, hogy ne kenjem össze valamivel az arcát, vagy ne dugjam vízbe a kezét, hogy bevizeljen. Először is fogtam egy filcet, persze alkoholosat, nehogy le tudja mosni, és a homlokára írtam, hogy "FUCK ME". Szép nagybetűkkel, hogy olvastahtó legyen. Ahhoz képest, hogy részeg voltam, egész szépen írtam. Aztán rajzoltam neki cicabajszokat és az orrára egy szívecskét. Utána megtöltöttem egy poharat vízzel és beletettem a jobb kezét. De még mielőtt ezt megtettem volna, levettem róla a pólóját, mert már a hányinger kerülgetett a hányásszagtól. Ezek után leültem a kanapéra törökülésbe és iszogattam magamban.
Nem emlékszem mikor, de elaludtam én is. Mikor felébredtem a plafon kicsit hullámzott még, de pár perc után láttam rendesen és egyből balra pillantottam. És mit láttam? Mr. Tiki-Toki-Tokkancs ugyanabban a pózban ahogy elaludt, úgy feküdt csak kicsit más szagok keringtek körülötte. Sikeres volt a poharas-akcióm. Alig hiszem el, tényleg bevizelt. Gyorsan előkaptam a telefont és lefényképeztem, mielőtt felkelt volna. A hangos röhögésemre felébredt, pedig még szívesen néztem volna így. Pislogott párat, kivette a vízből a kezét és megtörölte a szemeit. Nem is volt neki feltűnő, hogy vizes lett a feje. Lassan felült, körülnézett aztán a nadrágjára pillantott. Egy darabig nézte, aztán felemelte a jobb kezét, ami eddig a pohárban volt. A pohárra nézett, újra a nadrágjára, majd rám. Úgy mosolygott, mint akinek elmentek otthoról. Komolyan, rendes félelmetes volt. Vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak nézett. Én sem szólalatam meg, jobb a békesség. Egy kis idő után, mikor már kellemetlen volt már ez a bambulás és a kínos csend, elfehéredett, előlre hajolt és ölbe hányta magát. Gondolom akkor jött ki rajta az, amit tegnap este összeivott. Most kivételesen nem volt kedvem nevetni rajta. Aztán végiggondoltam, hogy ő miket csinált velem.. És akkor kezdtem el röhögni. Megérdemli a kis dög.
   -Milyen szép mintás lett a nadrágot, a szagáról nem is beszélve. -visítottam, miközben a kanapén fetrengve röhögtem rajta. 
   -Ugye? -rámnézett mosoylogva. Mi a fene? Tokinak tényleg elmentek otthonról- Megtennél nekem valamit Ice? Kimosnád a ruháim? 

   -P-persze. -furcsán néztem rá, nem tudtam mi ebben a csel. Mit akar ezzel? 
   -Tudod mit? Nem is kell. Elég egy ölelés és elfelejthetjük ezt az egészet. -felállt most már vigyorogva és elindult felém. 

   -Menj innen héé! -el akartam futni előle, de mire elindultam volna már magához rántott. Ahhoz a büdös és undorító ruháihoz  szorított. 
   -Ugye milyen jó így? -suttogta a fülembe vigyorogva és egy gonosz nevetést is tett a végére.

   -Engedj már el Toki! Ez undorító, már érzem, hogy átázott a nadrágom miattad. -ellöktem magamtól és megnéztem mennyire mocskolt össze. Hát nem kicsit- Ezért kinyírlak!
   -Te? Te engem? Biztos vagy te ebben Ice-chan? -mondta gúnyosan közben közelebb lépett.

   -Nézz rám , mit csináltál velem! -láttam a szemében ennél a mondatnál, hogy nagyon felment a pumpája. Bevörösödtek a szemei. 

   -Én veled? És te velem? Te néztél már rám? -amíg kiabált, komolyan attól féltem, hogy mindjárt kitépi az összes haját aztán az enyémet is és szétveri a házam. 

   -Igen néztem. Jól állnak ezek a színek. -ezt nem bírtam ki. Muszáj volt. Ez megér egy verést. És nem, nem vagyok mazoista. 

   -Te ennyire meg akarsz halni? -gyilkos tekintettel nézett rám, de úgy, hogy majdnem összefostam magam. Tényleg rohadt ijesztő volt.
Megráztam a fejem, de már késő volt..