Félresikerült parti [ 2. fejezet /Ice pov./ ]

   -Nagyon is! - vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.
   -Tudod ki megy el újra az idióta bulidba! Semmi pénzért! -ismételtem el a nemrégiben elhangzott gondolatom.
   -Hát... te tudod. Ha ennyire szeretnéd, hogy minden rajongónk lássa ezt a videót, amint épp fürdesz a romlott tejben....
   -Toki, te szemét! Te most megzsarolsz engem? Egyáltalán miért akarod, hogy elmenjek? -kérdeztem egyre idegesebben. 
   -Csak úgy. Szeretnélek még jobban megszívatni! - vigyorogta előre-hátra hintázva Toki.
   -Ugye tudod, hogy mit fogsz te kapni, amint megszereztem azt a videót és törlöm? De addig is.... jó, legyen. Elmegyek... -motyogtam a falat nézve.
   -Tessék? Nem hallottam rendesen. Mintha élnél! -most szívesen letörölném ezt a vigyort a képedről. 

   -Alig várom már a bulit Tiki-Toki. -kiabáltam felemelt kezekkel és egy savanyú mosoly közben.

   -Így mindjárt jobb. - ha mégegyszer ilyen közel hajol, én letépem a fejét. Meg ez a suttogás.. Mintha azt beszéltük volna meg, hogy este megyünk dugni. 
   -Ice, te még mindig részeg vagy? Ezek után elmész mégegyszer a buliába? Komolyan mondom.. te be vagy szívva. -kettőnk közül te vagy az, aki nincs magánál Rame. 

   -Most már te is befoghatnád. -felkeltem és feléfordultam. 

Remélem nem fogok holnap is itt kelni. Ahogy elmondta, mit csináltam még, ami ennyire kínos, lépek azonnal haza. 

   -Akkor próbáljunk. -mondta elégedett mosollyal az arcán Toki. 
Ahogy felkelt és elment mellettem, végighúzta az ujját a nyakamon. 

   -Ne fogdoss, különben kinyírlak. -elkaptam a vállát és visszaránottam. 
   -Hogy mondod? -már megint ez a nézés- Vond vissza vagy véletlenül eljár a szám. -suttogta vigyorogva. Ezt még úgy vissza fogja kapni... Csak még nem tudom, hogyan. 
   -Nem mondtam semmit. -motyogtam.

   -Még mindig nem hallom rendesen. -te kis szemét. 

   -Ne haragudj, hogy ilyennel megvádoltalak. -még hányingerem is lett ettől a mondattól. 

Már megint az az elégedett vigyor az arcán. Csak a mai napot kell kibírnom, aztán úgy visszakapja ezt, hogy csak na. Na de most koncertráljunk a próbára. Vagyis próbáljunk. Mikor mennék a mikrofonomért, látom, hogy Saa-chan mellett van. Hajaj.. Most vajon mit fog mondani? Megint filozofál majd 10 percig? Előtte vagyok, még nem kaptam semmit, csak egy igencsak mérges tekintet. Nyúlnék a mikrofonért, erre rátapos a lábamra, de nem egyszer ám, hanem 4-szer. 

   -Saa-chan, normális vagy? -ráüvöltöttem, bár nem akartam. Csak hát fájt, nem kicsit. 
   -Persze, ez is az én hibám igaz? -még a végén elkezd sírni.    -Lüke. -megpröcköltem a homlokát- Még szép, hogy a tiéd. Hát te léptél rám. -nevettem. Jesszus, mi van velem? Sosem voltam még Sala-val ilyen kedves. 

   -Igaz. -mi a fene? Saa-chan nevet azon, amit én mondtam? Nem álmodom? Azta. 

   -Fagyi ember, ne tátsd a szádat, gyere és kornyikálj. -sóhatotta Rame, miközben felvette a basszerját. De azért a végére még odatett egy vigyort. 
   -Kornyikálni te szoktál a zuhany alatt. -hülye vagyok. Most ebbe biztos bele fog kötni, hogy honnan tudom. Francba. 

Meglepő módon csak nevetett rajta és annyit mondott, hogy "idióta". Nem is volt most kedvem leállni vele "veszekedni". A próba hamar lement, vagyis hát.. én leléptem 20 perc után. Majd elaludtam. 

Otthon bevágódtam az ágyba, át se húztam a piszamám. Egész hamar elaludtam, most nem köröztek a fejem körül Saa-chan monológjai. Nem tudom mennyit aludhattam, de azt tudom, hogy keveset. Valaki az oldalam csiklandozta és szólongatott. Ki az isten lehet az?
   -Ice cica, ébresztő. -ez a suttogás.. Toki? 
Kinyitom nehézkesen a szemem és kit látok? Drága kicsit Tiki-Toki-t. El is felejtettem. Ma is buliba kell mennem. Na de héj.. Cica?
   -Ha mégegyszer cicának hívsz, esküszöm, hogy kitépem a nyelved és megetetem a macskámmal. -ahhoz képest, hogy alig 10 másodperce még mélyen aludtam.. Hamar fel tud idegesíteni Toki. Ehhez tehetsége van. 
Persze, csak vigyorgott rajta. Nem gondol komolyan. Jobban tenné, mert ha egyszer megteszem, amit beígértem már neki.. Várjunk csak. Még mindig csiklandozza az oldalam. Vagyis ez inkább simogatás.
   -Hülye, perverz, törpe! -kiabálva kiugrottam az ágyból. Egyszer tényleg kinyírom. 
   -Magasabb vagyok nálad. -ez az elégedett fej. Az őrületbe kerget vele. 

Morcosan megigazítottam magamon a ruháimat, a szemben lévő falon lógó tükörbe nézve, gyorsan belőttem a hajam és felhúztam a cipőm. 

   -Na mehe.. -várjunk egy percet. Én bezártam az ajtót, akkor...- Hogy a fenébe jutottál be?
   -Jaa, hát bemásztam az ablakon. -mosolygott, mint egy kis óvodás. Én kinyírom. Ma még belököm a patakba. 
   -Te kis.. -már nyúltam felé, hogy megfojtom, de nem. Nem lehet. Előbb elmondja, mit titkol rólam, aztán.. 

   -Befejezted a bambulást? -kipakolt az asztalra pár üveg sört meg még isten tudja mit. Mi az? Itt akar bulizni? Nem mintha baj lenne. Legalább nem kell haza találnom mindenféle erdőkből. 

   -Ugye nem hívtad ide a drogos barátaid? -mondd, hogy nem, mondd, hogy nem.. 

   -Nem hívtam senkit. Ez egy két személyes parti. -vigyorgott, közben még rakott ki az asztalra valamit. Egy üres üveg? Minek? 

   -Szerencséd. Na, de várj.. két személyes? -hirtelen hátraléptem kettőt- Ne nyalogasd a szád! Vagy mondtam.. levágom. -hogy lehet valaki ennyire perverz és idegesítő? 

   -Ha levágni nem is.. de leharapni azt fogsz valamit... -mi? Motyogott, de azért nem vagyok süket. De csak pár szót értettem. Na mindegy. Jobb ha inkább nem tudom.

   -Na! -összecsapta a tenyerét és leült a kanapéra- Mehet? 

   -De micsoda? -nézek rá értetlenül. Mit talált ki már megint? 
   -Hát a játék. -vigyorogta. Jesszus.. előlre félek. Nem hangzik valami bíztatóan- Annyi az egész.. -folytatta, mert látta rajtam, hogy nagyon nem vágom, mi van- Hogy én kérdezek tőled valamit, és ha nem akarsz válaszolni, akkor innod kell. De azt én mondom meg, hogy mennyit. Ha válaszolsz, nem kell innod. Utána én jövök. Te kérdezel és ha válaszolok nem iszok, ha nem, akkor meg igen. -mi igen, mi nem? Nekem ehhez fáradt az agyam. De asszem a lényeget értem. 

   -És ki kezdi? -bár tudom már rá a választ. 

   -Hát én. Vagyis te. Mármint én kérdezek. -jó ne bonyolítsd- Szóval... Milyen színű az alsógatyád? -nézett rám vigyorogva.  Én meg, mint egy hülyegyerek. Kellett úgy 5 másodperc, mire kapcsoltam, hogy ez már a játék.
   -Semmi közöd hozzá. -karba tettem a kezeim és leültem mellé. De olyan messzire, amennyire csak tudtam. 
   -Akkor igyál! -már nyúlt is az egyik üvegért. Inkább válaszolok. Nem lenne jó már az elején lerészegedni. 

   -Kék.. -megtöröltem az orrom, mint egy sértődött kisgyerek és újra karba tettem a kezeim. 

   -Hmm... -közelebb hajolt. Menj innen héj!- A kék megy a szemedhez. -ez a mosoly az idegeimre megy. Arrébb toltam az arcát és gondolkodni kezdtem, mit is kérdezzek. De hülye vagyok. 

   -Mit csináltam még tegnap, amit nem akartál elmondani a többiek előtt? -remélem semmi olyat, amire én gondolok... 

   -Semmit. Mindent elmondtam. -aztán ivott pár kortyot az egyik sörből. Mi van? 

   -Hazudtál te kis szemét! -most legszívesebben lecsapnám a fejét egy fejszével. 

   -Nem is mondtam semmit sem. -a képembe nevetett. 

   -Nem mondtál, csak gondoltál. Vagyis... úgy néztél rám. 

   -Ja, hogy az. -még mindig nevet- Az csak azért volt, mert tudtam, hogy minden áron meg akarod, majd tudni. Csak így tudtam eljönni hozzád. És rávenni, hogy igyál. -te kis dög!- Ugye milyen ravasz vagyok?
Egy hajszál választ el attól, hogy most ne ugorjak neki. De nem bántom.. Nem lehet. Mert akkor meg Rame bácsi öl meg engem.
   -Akkor... Most.. Én jövök megint... Ugye? -minden egyes szó után egy mély levegőt vettem. Csak meg kell nyugodnom. Nem lesz semmi baj.. Nem fogom kinyírni Toki-t. Nem fogom kinyírni.. Ha iszok, megnyugszom. Szóval egyszerűen nem válaszolok és innom kell. 
   -Igeeen -feltérdelt a kanapéra, a térdeire tette a kezeit és úgy mosolygott, mint egy jól lakott óvodás. Igen, szándékosan hasonlítom mindig óvodáshoz- Hmmm.. mikor dugtál először Ice-chan? -na tudod ki a chan.. 

   -Neked sama! -egy kicsit fejbecsaptam. De hát na. Azért ez most elég rendesen felidegesített. 

   -Szadista. Mondom, hogy magasabb vagyok. -fogta a fejét és kinyújtotta a nyelvét. 
   -Levágom! -gondolatban már ott jártam, hogy egy ollóval nyisszantom le a kis szemét nyelvét- Amúgy meg.. Nem mondom meg. -fogtam egy üveget, megbontottam és jól meghúztam. Basszus.. de hülye vagyok. Anélkül is tudtam volna inni, hogy nem válaszolok.. Látszik, hogy alig aludtam valamit és hulla vagyok. 

   -Olyan vagy.. -és most bevágja a durcát. Mint egy óvodás. Megint. 

   -Na én kérdezek. -ittam még pár kortyot, közben gondolkodtam- Mekkora a farkad Tiki-Toki? -vigyorogtam. Erre tuti nem válaszol. Minél előbb lesz részeg annál jobb. Úgy kevésbé idegesítő. 

   -17 centi. -és iszik elégedett fejjel. Én meg kiköpöm a sört. 

   -Mi van? Egy ilyen törpének nagyobb, mint nekem? -gyorsan a számra csaptam. Nem vagyok normális. Alig ittam, de már most olyat mondtam, amit nem kellett volna. Nagyon nem. 

   -Hányszor mondjam el.. magasabb vagyok! De... komolyan kisebb? Pici fagyi ember. -kuncogott. Pici a fejed!- De ezzel válaszoltál a következő kérdésemre. Úgy hogy, te jössz. -és mosolyog. Na várj csak, mindjárt letörlöm azt a mosolyt az arcodról. Csak jusson eszembe valami olyan, amivel zavarba tudlak hozni. Mondjuk az szinte lehetetlen. 

   -Mitől áll fel a kis farkad Tiki-Toki? -ha ez nem, akkor semmi sem hozza zavarba.. 
   -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem.. 

Félresikerült parti [ 1. fejezet /Ice szemszög/ ]

 /Szereplők: Ice (ének), Toki (gitár), Rame (basszusgitár), Sala (dob)/


   -Még öt percet! -nyöszörögtem, közben visszahúztam magamra a takarót. 
   -Már negyedszerre mondod ezt. -sóhajtotta Rame és közelebb hajolt. 

   -Egyszerűbb lett volna, ha úgy kezded "még 20 percet". Akkor nem keltegettünk volna 5 percenként és akkor többet tudnál pihenni, mert ha egyszerre többet alszol. akkor jobban kipihened magad, mintha többször aludnál kevesebbet, ugyanis...

   -Ajj, Sala fogd már be. -vágott a szavába Rame.
   -Ne filozofálj Saa-chan. Halljuk eleget koncertek előtt. -a kezeimet az arcomra tettem, azzal a szándékkal, hogy megtöröljem a szemeim. 

   -Néha még koncert közben is. -visította Rame. 

A fejem szétrobban Saa-chan hülyeségeitől, Rame itt visít mellettem és még emellett (mert ez még nem elég) hulla fáradt vagyok a tegnapi buli miatt. Jut eszembe.. Toki hol a fenében van? A nagy buliszervező.. Aaa ilyen pocsék bulin még életemben nem voltam. Mi az, hogy a vendégek vigyenek piát? Ráadásul kint voltunk valami erdőszéli kis kunyhónál. És az a sok szúnyog.. mindenhol összecsipkedtek. Még a seggemen is van. Na jó.. ez még úgy nagyjából oké. Mert nem volt rossz ötlet kimenni az erdőhöz. Egész jó kis hangulat volt. Meg ez a "hozzon mindenki magával piát". Végül is van benne valami. Legalább nem volt az, hogy valaki nem tudta azt inni, amit szeret, mert nem volt. De az, hogy kivisz minket kocsival, megy vagy 7 fordulót és utána azt mondja, hogy mindenki oldja meg, hogy hogyan jut haza? Ez mi a franc? Ő elhajt előttünk hulla részegen, épphogy bele nem ment a kis patakba mi meg ott állunk és nézzük. Egy két marha még integetett is neki. Eléggé el voltak ázva. Mondjuk nem mondom, hogy én nem. Arra sem emlékszem, hogyan keveredtem haza. Vagyis pontosabban.. a stúdióba. Tényleg nagyon készen lehettem, ha ide jöttem és nem egyből haza. Utálok itt lenni. "Rame bácsi" (vagy néni) folyton parancsolgat, Saa-chan a hülyeségeivel traktál és még az a marha is itt van. De most komolyan. Igazán ide tolhatná a seggét. Ha már a megbeszélésről el is késett, mondjuk én is átaludtam az egészet, de az most mellékes. Szóval, ha arra nem volt képes bejönni, amit meg is értek, de ez most megint más téma...Ha már nem ért ide időben arra az értelmetlen megbeszélésre, azért próbára beeshetne. Jó bevallom.. csak szét akarom rúgni a seggét, amiért úgy ott hagyott. Engem igazán haza vihetett volna. Elvégre mégis csak banda tár...
   -Jeeeeesszus! -uramisten Rame! Ez a vihogás egyre rosszabb.
   -Ez egyáltalán nem vicces. -puffogott Sala szokás szerint.
Én is akartam röhögni. Gyorsan felkeltem az ágyból.. vagyis.. a kanapéról. Azért annyira nem lehettem elázva, ha fel tudtam feküdni a kanapéra és még be is takaróztam a... függönnyel? Te jó ég! Talán mégis nagyon készen voltam. Ledobtam magamról a "takarót" és felpattantam. Jobban mondva felkászálódtam. Elnéztem abba az irányba amerre Rame mutogatott szó szerint a földön gurulva a nevetéstől és mit látok.. Toki fekszik az ablakban, de nem is akárhogy. A középső ablak ki van nyitva, (merthogy 3 részes ablakok vannak mindenhol) a bal lába azon lóg kifelé a szakadó esőbe, a feje és a nyaka ja meg a hátának egy része a belső párkányon, ahol virágok szoktak lenni. Na most azok a földön vannak és gondolom nem kell mondanom, hogy összetörve. Nem baj. Úgyis hülyén mutattak ott. De valami.. valami van a virágföld meg a sok zöld levél között. Toki nadrágja? Felpillantok rá és akkor látom.. egy szál alsóban villog az ablak előtt. A jobb keze meg benne az alsójában és fogja a... Hát ezt le kell fényképeznem. A haja meg mintha vizes lenne. Közelebb megyek és csak úgy bűzlik a sörtől. Mi az Mr. "a világ legjobb partiszervezője vagyok"? Csak nem sörben fürödtél? De a körülményekhez képest.. Milyen jól alszik.
   -Jó reggelt Tiki-Toki. -üvöltöm most már én is röhögve a fülébe. De még gyorsan lekapom, mielőtt felkel. Ezt muszáj feltennem a blogomba. Hadd röhögjenek a fanok is!
Szegény úgy felijedt, hogy leesett az ablakból. Valamit motyog de nem hallom rendesen. Valami.. fagyi? Fagyit akar enni? Leguggolok mellé és közelebb hajolok, hátha jobban hallom.
   -Bekaphatod fagyi ember. -nyüszögte rekedt hangon.
   -Fagyi ember! Ez jó! Ez nagyon jó! -szétmegy a fejem így is és Rame újból elkezd visítani. Ha nem hagyja abba, őt is agyonverem. Már ha lenne hozzá erőm, fáj minden porcikám. 

Jobban megnéztem és.. Toki csurom víz volt. Talán mégis belehajtott a patakba? Nem nagyon emlékszem rá. Sőt semmire sem emlékszem.
   -Ice hogy néz ki! -és ismét Rame visításától hangzik a a próbaterem. 
   -Mi az, hogy hogy nézek ki? Talán, mint egy ember nem? Veled meg Saa-channal ellentétben. -közben Salara néztem, aki ne tudta sírjon-e vagy nevessen. 
Itt már tényleg nagy a baj. Ha Saa-chan is nevet.. 

   -Van egy nagy fehér folt a seggednél. -nyögte ki Rame két óriási röhögés közben. 
Gyorsan a hátsómhoz kaptam. Ez meg mi a franc? Ragad, de rohadtul. Fagyi nem lehet, ahhoz túl furcsa szaga van. Na, de várjunk... Toki mit is keres itt? Nem haza ment a buli után? De ha nem.. akkor hogy-hogy ő is ide jött? Én ehhez túl fáradt vagyok.
   -Naa Tiki-Toki ébresztő! Mondd el mi a fene történt tegnap azon a bulin és, hogy hogyan kerültünk ide. -elkezdtem rázni a vállánál fogva, de semmi. Hát ilyen nincs. Velem nem szórakozik!. 
   -Tiki-Tokiiiii! -kiabáltam megint a fülébe. 
Na erre már felébredt. Nagy nehezen felült és kómás fejjel nézett rám úgy, mint aki még nem látott embert. Vártam, hogy megszólaljon, de semmi. Már épp ráztam volna meg újra, mikor végre elkezdte. 

   -Emlékszel valamire is, ami itt történt? -kérdezte Toki önmagához képest iszonyatos lassúsággal. 
   -Idióta! Szerinted miért kérdezem? Mert tudok mindent? -kezdtem nagyon kiakadni. 

   -Hát.. kezdődött azzal. hogy visszamentem érted, mert felhívtál és üvöltöztél a telefonba, hogy ha nem jövök vissza érted, akkor addig erőszakolsz egy fakanállal, amíg el nem ájulok. -mondta még mindig elképesztően lassan. 
   -Mi a franc? Te normális vagy? Én ilyet sose mondanék. Főleg nem neked. Nem vagyok langyi! -legalábbis úgy tudom.
   -De mondtad. Többször is. Aztán visszamentem. Eléggé el voltál ázva. Bekászálódtál a kocsiba egy sörrel a kezedben, amit aztán a fejemre borítottál. Kérdeztem, hol laksz, de nem mondtad meg. Jobban mondva beszélni sem tudtál normálisan. Magamhoz sem akartalak felvinni, úgyhogy idehoztalak. Nagy nehezen felhúztalak a lépcsőn. Ahogy beértünk ide, az ablakhoz futottál.. vagyis... imbolyogtál és nézted, ahogy szakad az eső. A függönybe kapaszkodtál, alig bírtál állni a lábadon. Segíteni akartam, bár én sem voltam valami józan. Az lett a vége, hogy lerántottuk a függönyt. Feküdtél a földön és röhögtél, mint valami agybajos, nem akartál felkelni. Elhúztalak a kanapéig, feltuszkoltalak úgy 10 perc alatt, mert mikor feltettem a fejed meg a kezeid, a lábadat emeltem volna, erre leestél. Aztán fordítva is próbáltam, de úgyse ment. Nem tudom hogy, de sikerült felrakjalak. Azután az ablakhoz mentem, hogy becsukjam a középső részét, mert kinyitottad és azon kiabáltál ki, hogy "Én vagyok a fagyi ember. Ki akar elnyalni?" Fel kellett lépnem a párkányra, mert fent is van egy kis kar az ablakon, amivel le kell zárni. Épp csuktam volna be, mikor elkaptad a lábaim és siránkozni kezdtél, hogy "Toki ölelj meg. Engem nem szeret senki." Próbáltalak lerázni magamról, aminek az lett a vége, hogy lerángattad rólam a nadrágom. Le akartam mászni, hogy felvegyem, de megcsúsztam a vizes párkányon és hanyatt estem. Persze, hogy elkezdett fújni a szél és befelé esett az eső, pont rám. Nyüszögni kezdtél, hogy unatkozol én meg kimondtam, amit nem kellett volna "Csinálj velem, amit akarsz! Nekem már úgyis mindegy!" Erre elvigyorodtál, vagyis nem nagyon lehetett azt a valamit, ami az arcoddal csináltál vigyornak nevezni. Nem tudom mit ittál, de valami nagyon durvát az biztos. Megfogtad a kezem és a boxerembe akartad tolni, de arra még volt erőm, hogy ellenkezzek.

   -Ezután a kezem a saját gatyádba akartad húzni. Na itt kezdtem félni tőled, úgyhogy elrántottam a kezem, mielőtt bármit is tehettél volna. -mondta Toki halál nyugodt tekintettel, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mesélné éppen.

Tehát... én munkálkodni akartam Toki-n és aztán magamon is, és mindezt az ő kezével. Ezt.. ezt most ugye nem gondolta komolyan? Biztos, hogy hazudik! Vagy csak rosszul emlékszik!
   -Várj még nincs itt vége. -folytatta Toki. Uramisten, mi jöhet még?
   - Oda vonszoltad magad a hűtőhöz és kivetted azt a 3 hetes tejet, amit Rame még nem volt képes kidobni, mióta megromlott. Kiborítottad a földre, aztán beleültél és vihogtál, mint egy őrült. -az üveges tekintete lassan gúnyos mosolyba ment át.
   -Ez a világ legjobb sztorija! Folyik a könnyem! -visította Rame.
   -Ez egyáltalán nem vicces! Nem vagy ép elméjű, ha ezen ennyit tudsz nevetni! -morogtam duzzogva, karba tett kézzel.
   -Várjatok! Én valamit nem értek.. -kezdte Sala a szokásos monológját.. - Hogyan eshettél el úgy, hogy nem zuhantál ki az ablakon? Ez fizikailag lehetetlen. Hiszen, ha...
   -Fogd már be Saa-chan! Legalább egyszer.. Csak egyszer tartsd meg magadnak a hülyeségeidet! -ordítottam Sala-ra. Ez most kicsit durva volt. Tudom, hogy érzékeny, de már az agyamra ment. 
   -Bocs.. -karba tette a kezeit és lehajtotta a fejét. 

Fenébe. Most megsértődött. Nagyszerű. Mi jöhet még? 

   -Ez nem volt valami kedves tőled.. fagyi ember. -azt hittem, hogy Rame valamit egyszer az életben komolyan gondol, de persze, hogy mondd a végén egy hülyeséget, amin nekiáll röhögni.
   -Szegény kicsit Saa-chan! Megbántottad. -folytatta "megható" szövegét és megölelte Sala-t. Ez az ember tényleg nem normális.
   -Szóval.. ma lesz még egy parti. Eljössz? -kérdezte Toki fülig érő mosollyal. 
   -Azt hiszem nem hallottam jól... Normális vagy? Hülye leszek elmenni! -válaszoltam felháborodva- Ennyire tetszett, amit csinálni akartam rajtad és utána magamon a kezeddel? -kérdeztem elégedett fejjel. Most majd lefagy a mosoly az arcáról!
   -Nagyon is! -vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.