/Szereplők: Ice (ének), Toki (gitár), Rame (basszusgitár), Sala (dob)/
-Még öt percet! -nyöszörögtem, közben visszahúztam magamra a takarót.
-Már negyedszerre mondod ezt. -sóhajtotta Rame és közelebb hajolt.
-Egyszerűbb lett volna, ha úgy kezded "még 20 percet". Akkor nem keltegettünk volna 5 percenként és akkor többet tudnál pihenni, mert ha egyszerre többet alszol. akkor jobban kipihened magad, mintha többször aludnál kevesebbet, ugyanis...
-Ajj, Sala fogd már be. -vágott a szavába Rame.
-Ne filozofálj Saa-chan. Halljuk eleget koncertek előtt. -a kezeimet az arcomra tettem, azzal a szándékkal, hogy megtöröljem a szemeim.
-Néha még koncert közben is. -visította Rame.
A fejem szétrobban Saa-chan hülyeségeitől, Rame itt visít mellettem és még emellett (mert ez még nem elég) hulla fáradt vagyok a tegnapi buli miatt. Jut eszembe.. Toki hol a fenében van? A nagy buliszervező.. Aaa ilyen pocsék bulin még életemben nem voltam. Mi az, hogy a vendégek vigyenek piát? Ráadásul kint voltunk valami erdőszéli kis kunyhónál. És az a sok szúnyog.. mindenhol összecsipkedtek. Még a seggemen is van. Na jó.. ez még úgy nagyjából oké. Mert nem volt rossz ötlet kimenni az erdőhöz. Egész jó kis hangulat volt. Meg ez a "hozzon mindenki magával piát". Végül is van benne valami. Legalább nem volt az, hogy valaki nem tudta azt inni, amit szeret, mert nem volt. De az, hogy kivisz minket kocsival, megy vagy 7 fordulót és utána azt mondja, hogy mindenki oldja meg, hogy hogyan jut haza? Ez mi a franc? Ő elhajt előttünk hulla részegen, épphogy bele nem ment a kis patakba mi meg ott állunk és nézzük. Egy két marha még integetett is neki. Eléggé el voltak ázva. Mondjuk nem mondom, hogy én nem. Arra sem emlékszem, hogyan keveredtem haza. Vagyis pontosabban.. a stúdióba. Tényleg nagyon készen lehettem, ha ide jöttem és nem egyből haza. Utálok itt lenni. "Rame bácsi" (vagy néni) folyton parancsolgat, Saa-chan a hülyeségeivel traktál és még az a marha is itt van. De most komolyan. Igazán ide tolhatná a seggét. Ha már a megbeszélésről el is késett, mondjuk én is átaludtam az egészet, de az most mellékes. Szóval, ha arra nem volt képes bejönni, amit meg is értek, de ez most megint más téma...Ha már nem ért ide időben arra az értelmetlen megbeszélésre, azért próbára beeshetne. Jó bevallom.. csak szét akarom rúgni a seggét, amiért úgy ott hagyott. Engem igazán haza vihetett volna. Elvégre mégis csak banda tár...
-Jeeeeesszus! -uramisten Rame! Ez a vihogás egyre rosszabb.
-Ez egyáltalán nem vicces. -puffogott Sala szokás szerint.
Én is akartam röhögni. Gyorsan felkeltem az ágyból.. vagyis.. a kanapéról. Azért annyira nem lehettem elázva, ha fel tudtam feküdni a kanapéra és még be is takaróztam a... függönnyel? Te jó ég! Talán mégis nagyon készen voltam. Ledobtam magamról a "takarót" és felpattantam. Jobban mondva felkászálódtam. Elnéztem abba az irányba amerre Rame mutogatott szó szerint a földön gurulva a nevetéstől és mit látok.. Toki fekszik az ablakban, de nem is akárhogy. A középső ablak ki van nyitva, (merthogy 3 részes ablakok vannak mindenhol) a bal lába azon lóg kifelé a szakadó esőbe, a feje és a nyaka ja meg a hátának egy része a belső párkányon, ahol virágok szoktak lenni. Na most azok a földön vannak és gondolom nem kell mondanom, hogy összetörve. Nem baj. Úgyis hülyén mutattak ott. De valami.. valami van a virágföld meg a sok zöld levél között. Toki nadrágja? Felpillantok rá és akkor látom.. egy szál alsóban villog az ablak előtt. A jobb keze meg benne az alsójában és fogja a... Hát ezt le kell fényképeznem. A haja meg mintha vizes lenne. Közelebb megyek és csak úgy bűzlik a sörtől. Mi az Mr. "a világ legjobb partiszervezője vagyok"? Csak nem sörben fürödtél? De a körülményekhez képest.. Milyen jól alszik.
-Jó reggelt Tiki-Toki. -üvöltöm most már én is röhögve a fülébe. De még gyorsan lekapom, mielőtt felkel. Ezt muszáj feltennem a blogomba. Hadd röhögjenek a fanok is!
Szegény úgy felijedt, hogy leesett az ablakból. Valamit motyog de nem hallom rendesen. Valami.. fagyi? Fagyit akar enni? Leguggolok mellé és közelebb hajolok, hátha jobban hallom.
-Bekaphatod fagyi ember. -nyüszögte rekedt hangon.
-Fagyi ember! Ez jó! Ez nagyon jó! -szétmegy a fejem így is és Rame újból elkezd visítani. Ha nem hagyja abba, őt is agyonverem. Már ha lenne hozzá erőm, fáj minden porcikám.
Jobban megnéztem és.. Toki csurom víz volt. Talán mégis belehajtott a patakba? Nem nagyon emlékszem rá. Sőt semmire sem emlékszem.
-Ice hogy néz ki! -és ismét Rame visításától hangzik a a próbaterem.
-Mi az, hogy hogy nézek ki? Talán, mint egy ember nem? Veled meg Saa-channal ellentétben. -közben Salara néztem, aki ne tudta sírjon-e vagy nevessen.
Itt már tényleg nagy a baj. Ha Saa-chan is nevet..
-Van egy nagy fehér folt a seggednél. -nyögte ki Rame két óriási röhögés közben.
Gyorsan a hátsómhoz kaptam. Ez meg mi a franc? Ragad, de rohadtul. Fagyi nem lehet, ahhoz túl furcsa szaga van. Na, de várjunk... Toki mit is keres itt? Nem haza ment a buli után? De ha nem.. akkor hogy-hogy ő is ide jött? Én ehhez túl fáradt vagyok.
-Naa Tiki-Toki ébresztő! Mondd el mi a fene történt tegnap azon a bulin és, hogy hogyan kerültünk ide. -elkezdtem rázni a vállánál fogva, de semmi. Hát ilyen nincs. Velem nem szórakozik!.
-Tiki-Tokiiiii! -kiabáltam megint a fülébe.
Na erre már felébredt. Nagy nehezen felült és kómás fejjel nézett rám úgy, mint aki még nem látott embert. Vártam, hogy megszólaljon, de semmi. Már épp ráztam volna meg újra, mikor végre elkezdte.
-Emlékszel valamire is, ami itt történt? -kérdezte Toki önmagához képest iszonyatos lassúsággal.
-Idióta! Szerinted miért kérdezem? Mert tudok mindent? -kezdtem nagyon kiakadni.
-Hát.. kezdődött azzal. hogy visszamentem érted, mert felhívtál és üvöltöztél a telefonba, hogy ha nem jövök vissza érted, akkor addig erőszakolsz egy fakanállal, amíg el nem ájulok. -mondta még mindig elképesztően lassan.
-Mi a franc? Te normális vagy? Én ilyet sose mondanék. Főleg nem neked. Nem vagyok langyi! -legalábbis úgy tudom.
-De mondtad. Többször is. Aztán visszamentem. Eléggé el voltál ázva. Bekászálódtál a kocsiba egy sörrel a kezedben, amit aztán a fejemre borítottál. Kérdeztem, hol laksz, de nem mondtad meg. Jobban mondva beszélni sem tudtál normálisan. Magamhoz sem akartalak felvinni, úgyhogy idehoztalak. Nagy nehezen felhúztalak a lépcsőn. Ahogy beértünk ide, az ablakhoz futottál.. vagyis... imbolyogtál és nézted, ahogy szakad az eső. A függönybe kapaszkodtál, alig bírtál állni a lábadon. Segíteni akartam, bár én sem voltam valami józan. Az lett a vége, hogy lerántottuk a függönyt. Feküdtél a földön és röhögtél, mint valami agybajos, nem akartál felkelni. Elhúztalak a kanapéig, feltuszkoltalak úgy 10 perc alatt, mert mikor feltettem a fejed meg a kezeid, a lábadat emeltem volna, erre leestél. Aztán fordítva is próbáltam, de úgyse ment. Nem tudom hogy, de sikerült felrakjalak. Azután az ablakhoz mentem, hogy becsukjam a középső részét, mert kinyitottad és azon kiabáltál ki, hogy "Én vagyok a fagyi ember. Ki akar elnyalni?" Fel kellett lépnem a párkányra, mert fent is van egy kis kar az ablakon, amivel le kell zárni. Épp csuktam volna be, mikor elkaptad a lábaim és siránkozni kezdtél, hogy "Toki ölelj meg. Engem nem szeret senki." Próbáltalak lerázni magamról, aminek az lett a vége, hogy lerángattad rólam a nadrágom. Le akartam mászni, hogy felvegyem, de megcsúsztam a vizes párkányon és hanyatt estem. Persze, hogy elkezdett fújni a szél és befelé esett az eső, pont rám. Nyüszögni kezdtél, hogy unatkozol én meg kimondtam, amit nem kellett volna "Csinálj velem, amit akarsz! Nekem már úgyis mindegy!" Erre elvigyorodtál, vagyis nem nagyon lehetett azt a valamit, ami az arcoddal csináltál vigyornak nevezni. Nem tudom mit ittál, de valami nagyon durvát az biztos. Megfogtad a kezem és a boxerembe akartad tolni, de arra még volt erőm, hogy ellenkezzek.
-Ezután a kezem a saját gatyádba akartad húzni. Na itt kezdtem félni tőled, úgyhogy elrántottam a kezem, mielőtt bármit is tehettél volna. -mondta Toki halál nyugodt tekintettel, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mesélné éppen.
Tehát... én munkálkodni akartam Toki-n és aztán magamon is, és mindezt az ő kezével. Ezt.. ezt most ugye nem gondolta komolyan? Biztos, hogy hazudik! Vagy csak rosszul emlékszik!
-Várj még nincs itt vége. -folytatta Toki. Uramisten, mi jöhet még?
- Oda vonszoltad magad a hűtőhöz és kivetted azt a 3 hetes tejet, amit Rame még nem volt képes kidobni, mióta megromlott. Kiborítottad a földre, aztán beleültél és vihogtál, mint egy őrült. -az üveges tekintete lassan gúnyos mosolyba ment át.
-Ez a világ legjobb sztorija! Folyik a könnyem! -visította Rame.
-Ez egyáltalán nem vicces! Nem vagy ép elméjű, ha ezen ennyit tudsz nevetni! -morogtam duzzogva, karba tett kézzel.
-Várjatok! Én valamit nem értek.. -kezdte Sala a szokásos monológját.. - Hogyan eshettél el úgy, hogy nem zuhantál ki az ablakon? Ez fizikailag lehetetlen. Hiszen, ha...
-Fogd már be Saa-chan! Legalább egyszer.. Csak egyszer tartsd meg magadnak a hülyeségeidet! -ordítottam Sala-ra. Ez most kicsit durva volt. Tudom, hogy érzékeny, de már az agyamra ment.
-Bocs.. -karba tette a kezeit és lehajtotta a fejét.
Fenébe. Most megsértődött. Nagyszerű. Mi jöhet még?
-Ez nem volt valami kedves tőled.. fagyi ember. -azt hittem, hogy Rame valamit egyszer az életben komolyan gondol, de persze, hogy mondd a végén egy hülyeséget, amin nekiáll röhögni.
-Szegény kicsit Saa-chan! Megbántottad. -folytatta "megható" szövegét és megölelte Sala-t. Ez az ember tényleg nem normális.
-Szóval.. ma lesz még egy parti. Eljössz? -kérdezte Toki fülig érő mosollyal.
-Azt hiszem nem hallottam jól... Normális vagy? Hülye leszek elmenni! -válaszoltam felháborodva- Ennyire tetszett, amit csinálni akartam rajtad és utána magamon a kezeddel? -kérdeztem elégedett fejjel. Most majd lefagy a mosoly az arcáról!
-Nagyon is! -vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.
