Félresikerült parti [ 2. fejezet /Ice pov./ ]

   -Nagyon is! - vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.
   -Tudod ki megy el újra az idióta bulidba! Semmi pénzért! -ismételtem el a nemrégiben elhangzott gondolatom.
   -Hát... te tudod. Ha ennyire szeretnéd, hogy minden rajongónk lássa ezt a videót, amint épp fürdesz a romlott tejben....
   -Toki, te szemét! Te most megzsarolsz engem? Egyáltalán miért akarod, hogy elmenjek? -kérdeztem egyre idegesebben. 
   -Csak úgy. Szeretnélek még jobban megszívatni! - vigyorogta előre-hátra hintázva Toki.
   -Ugye tudod, hogy mit fogsz te kapni, amint megszereztem azt a videót és törlöm? De addig is.... jó, legyen. Elmegyek... -motyogtam a falat nézve.
   -Tessék? Nem hallottam rendesen. Mintha élnél! -most szívesen letörölném ezt a vigyort a képedről. 

   -Alig várom már a bulit Tiki-Toki. -kiabáltam felemelt kezekkel és egy savanyú mosoly közben.

   -Így mindjárt jobb. - ha mégegyszer ilyen közel hajol, én letépem a fejét. Meg ez a suttogás.. Mintha azt beszéltük volna meg, hogy este megyünk dugni. 
   -Ice, te még mindig részeg vagy? Ezek után elmész mégegyszer a buliába? Komolyan mondom.. te be vagy szívva. -kettőnk közül te vagy az, aki nincs magánál Rame. 

   -Most már te is befoghatnád. -felkeltem és feléfordultam. 

Remélem nem fogok holnap is itt kelni. Ahogy elmondta, mit csináltam még, ami ennyire kínos, lépek azonnal haza. 

   -Akkor próbáljunk. -mondta elégedett mosollyal az arcán Toki. 
Ahogy felkelt és elment mellettem, végighúzta az ujját a nyakamon. 

   -Ne fogdoss, különben kinyírlak. -elkaptam a vállát és visszaránottam. 
   -Hogy mondod? -már megint ez a nézés- Vond vissza vagy véletlenül eljár a szám. -suttogta vigyorogva. Ezt még úgy vissza fogja kapni... Csak még nem tudom, hogyan. 
   -Nem mondtam semmit. -motyogtam.

   -Még mindig nem hallom rendesen. -te kis szemét. 

   -Ne haragudj, hogy ilyennel megvádoltalak. -még hányingerem is lett ettől a mondattól. 

Már megint az az elégedett vigyor az arcán. Csak a mai napot kell kibírnom, aztán úgy visszakapja ezt, hogy csak na. Na de most koncertráljunk a próbára. Vagyis próbáljunk. Mikor mennék a mikrofonomért, látom, hogy Saa-chan mellett van. Hajaj.. Most vajon mit fog mondani? Megint filozofál majd 10 percig? Előtte vagyok, még nem kaptam semmit, csak egy igencsak mérges tekintet. Nyúlnék a mikrofonért, erre rátapos a lábamra, de nem egyszer ám, hanem 4-szer. 

   -Saa-chan, normális vagy? -ráüvöltöttem, bár nem akartam. Csak hát fájt, nem kicsit. 
   -Persze, ez is az én hibám igaz? -még a végén elkezd sírni.    -Lüke. -megpröcköltem a homlokát- Még szép, hogy a tiéd. Hát te léptél rám. -nevettem. Jesszus, mi van velem? Sosem voltam még Sala-val ilyen kedves. 

   -Igaz. -mi a fene? Saa-chan nevet azon, amit én mondtam? Nem álmodom? Azta. 

   -Fagyi ember, ne tátsd a szádat, gyere és kornyikálj. -sóhatotta Rame, miközben felvette a basszerját. De azért a végére még odatett egy vigyort. 
   -Kornyikálni te szoktál a zuhany alatt. -hülye vagyok. Most ebbe biztos bele fog kötni, hogy honnan tudom. Francba. 

Meglepő módon csak nevetett rajta és annyit mondott, hogy "idióta". Nem is volt most kedvem leállni vele "veszekedni". A próba hamar lement, vagyis hát.. én leléptem 20 perc után. Majd elaludtam. 

Otthon bevágódtam az ágyba, át se húztam a piszamám. Egész hamar elaludtam, most nem köröztek a fejem körül Saa-chan monológjai. Nem tudom mennyit aludhattam, de azt tudom, hogy keveset. Valaki az oldalam csiklandozta és szólongatott. Ki az isten lehet az?
   -Ice cica, ébresztő. -ez a suttogás.. Toki? 
Kinyitom nehézkesen a szemem és kit látok? Drága kicsit Tiki-Toki-t. El is felejtettem. Ma is buliba kell mennem. Na de héj.. Cica?
   -Ha mégegyszer cicának hívsz, esküszöm, hogy kitépem a nyelved és megetetem a macskámmal. -ahhoz képest, hogy alig 10 másodperce még mélyen aludtam.. Hamar fel tud idegesíteni Toki. Ehhez tehetsége van. 
Persze, csak vigyorgott rajta. Nem gondol komolyan. Jobban tenné, mert ha egyszer megteszem, amit beígértem már neki.. Várjunk csak. Még mindig csiklandozza az oldalam. Vagyis ez inkább simogatás.
   -Hülye, perverz, törpe! -kiabálva kiugrottam az ágyból. Egyszer tényleg kinyírom. 
   -Magasabb vagyok nálad. -ez az elégedett fej. Az őrületbe kerget vele. 

Morcosan megigazítottam magamon a ruháimat, a szemben lévő falon lógó tükörbe nézve, gyorsan belőttem a hajam és felhúztam a cipőm. 

   -Na mehe.. -várjunk egy percet. Én bezártam az ajtót, akkor...- Hogy a fenébe jutottál be?
   -Jaa, hát bemásztam az ablakon. -mosolygott, mint egy kis óvodás. Én kinyírom. Ma még belököm a patakba. 
   -Te kis.. -már nyúltam felé, hogy megfojtom, de nem. Nem lehet. Előbb elmondja, mit titkol rólam, aztán.. 

   -Befejezted a bambulást? -kipakolt az asztalra pár üveg sört meg még isten tudja mit. Mi az? Itt akar bulizni? Nem mintha baj lenne. Legalább nem kell haza találnom mindenféle erdőkből. 

   -Ugye nem hívtad ide a drogos barátaid? -mondd, hogy nem, mondd, hogy nem.. 

   -Nem hívtam senkit. Ez egy két személyes parti. -vigyorgott, közben még rakott ki az asztalra valamit. Egy üres üveg? Minek? 

   -Szerencséd. Na, de várj.. két személyes? -hirtelen hátraléptem kettőt- Ne nyalogasd a szád! Vagy mondtam.. levágom. -hogy lehet valaki ennyire perverz és idegesítő? 

   -Ha levágni nem is.. de leharapni azt fogsz valamit... -mi? Motyogott, de azért nem vagyok süket. De csak pár szót értettem. Na mindegy. Jobb ha inkább nem tudom.

   -Na! -összecsapta a tenyerét és leült a kanapéra- Mehet? 

   -De micsoda? -nézek rá értetlenül. Mit talált ki már megint? 
   -Hát a játék. -vigyorogta. Jesszus.. előlre félek. Nem hangzik valami bíztatóan- Annyi az egész.. -folytatta, mert látta rajtam, hogy nagyon nem vágom, mi van- Hogy én kérdezek tőled valamit, és ha nem akarsz válaszolni, akkor innod kell. De azt én mondom meg, hogy mennyit. Ha válaszolsz, nem kell innod. Utána én jövök. Te kérdezel és ha válaszolok nem iszok, ha nem, akkor meg igen. -mi igen, mi nem? Nekem ehhez fáradt az agyam. De asszem a lényeget értem. 

   -És ki kezdi? -bár tudom már rá a választ. 

   -Hát én. Vagyis te. Mármint én kérdezek. -jó ne bonyolítsd- Szóval... Milyen színű az alsógatyád? -nézett rám vigyorogva.  Én meg, mint egy hülyegyerek. Kellett úgy 5 másodperc, mire kapcsoltam, hogy ez már a játék.
   -Semmi közöd hozzá. -karba tettem a kezeim és leültem mellé. De olyan messzire, amennyire csak tudtam. 
   -Akkor igyál! -már nyúlt is az egyik üvegért. Inkább válaszolok. Nem lenne jó már az elején lerészegedni. 

   -Kék.. -megtöröltem az orrom, mint egy sértődött kisgyerek és újra karba tettem a kezeim. 

   -Hmm... -közelebb hajolt. Menj innen héj!- A kék megy a szemedhez. -ez a mosoly az idegeimre megy. Arrébb toltam az arcát és gondolkodni kezdtem, mit is kérdezzek. De hülye vagyok. 

   -Mit csináltam még tegnap, amit nem akartál elmondani a többiek előtt? -remélem semmi olyat, amire én gondolok... 

   -Semmit. Mindent elmondtam. -aztán ivott pár kortyot az egyik sörből. Mi van? 

   -Hazudtál te kis szemét! -most legszívesebben lecsapnám a fejét egy fejszével. 

   -Nem is mondtam semmit sem. -a képembe nevetett. 

   -Nem mondtál, csak gondoltál. Vagyis... úgy néztél rám. 

   -Ja, hogy az. -még mindig nevet- Az csak azért volt, mert tudtam, hogy minden áron meg akarod, majd tudni. Csak így tudtam eljönni hozzád. És rávenni, hogy igyál. -te kis dög!- Ugye milyen ravasz vagyok?
Egy hajszál választ el attól, hogy most ne ugorjak neki. De nem bántom.. Nem lehet. Mert akkor meg Rame bácsi öl meg engem.
   -Akkor... Most.. Én jövök megint... Ugye? -minden egyes szó után egy mély levegőt vettem. Csak meg kell nyugodnom. Nem lesz semmi baj.. Nem fogom kinyírni Toki-t. Nem fogom kinyírni.. Ha iszok, megnyugszom. Szóval egyszerűen nem válaszolok és innom kell. 
   -Igeeen -feltérdelt a kanapéra, a térdeire tette a kezeit és úgy mosolygott, mint egy jól lakott óvodás. Igen, szándékosan hasonlítom mindig óvodáshoz- Hmmm.. mikor dugtál először Ice-chan? -na tudod ki a chan.. 

   -Neked sama! -egy kicsit fejbecsaptam. De hát na. Azért ez most elég rendesen felidegesített. 

   -Szadista. Mondom, hogy magasabb vagyok. -fogta a fejét és kinyújtotta a nyelvét. 
   -Levágom! -gondolatban már ott jártam, hogy egy ollóval nyisszantom le a kis szemét nyelvét- Amúgy meg.. Nem mondom meg. -fogtam egy üveget, megbontottam és jól meghúztam. Basszus.. de hülye vagyok. Anélkül is tudtam volna inni, hogy nem válaszolok.. Látszik, hogy alig aludtam valamit és hulla vagyok. 

   -Olyan vagy.. -és most bevágja a durcát. Mint egy óvodás. Megint. 

   -Na én kérdezek. -ittam még pár kortyot, közben gondolkodtam- Mekkora a farkad Tiki-Toki? -vigyorogtam. Erre tuti nem válaszol. Minél előbb lesz részeg annál jobb. Úgy kevésbé idegesítő. 

   -17 centi. -és iszik elégedett fejjel. Én meg kiköpöm a sört. 

   -Mi van? Egy ilyen törpének nagyobb, mint nekem? -gyorsan a számra csaptam. Nem vagyok normális. Alig ittam, de már most olyat mondtam, amit nem kellett volna. Nagyon nem. 

   -Hányszor mondjam el.. magasabb vagyok! De... komolyan kisebb? Pici fagyi ember. -kuncogott. Pici a fejed!- De ezzel válaszoltál a következő kérdésemre. Úgy hogy, te jössz. -és mosolyog. Na várj csak, mindjárt letörlöm azt a mosolyt az arcodról. Csak jusson eszembe valami olyan, amivel zavarba tudlak hozni. Mondjuk az szinte lehetetlen. 

   -Mitől áll fel a kis farkad Tiki-Toki? -ha ez nem, akkor semmi sem hozza zavarba.. 
   -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem..