Guten Tag!

Fontos bejelentésem van! Előreláthatólag a Hívatlan vendég volt az utolsó hard yaoi fic-em. Volt pár dolog, ami miatt már nem "rajongom" érte. Shounen ai-t talán még írok, de nem biztos. Majd elválik. A lényeg, hogy az oldalnak nem a bl lesz a fő témája. Csak sima, egyszerű, vicces, vagy épp szomorú fic-ek, mikor mihez lesz hangulatom és ötletem. Mostantól több időt fordítok a Félresikerült parti-ra, úgy tervezem, hogy még a nyáron a végére érek. Még 4 fejezetet szeretnék, csakhogy meglegyen a kerek 10-es szám. :3 Még a napokban (ha minden jól megy) olvashatjátok a 7. fejezetet. Ha csúszás lesz, elnézést kérek előre is, nem akarom összecsapni, ezt a fejezetet igencsak hosszúra akarom és eléggé durvára is. Rendesen megszivatom Ice-t. xDD
Megértéseteket köszönöm, további jó olvasást! :3

Kék rózsa

(saját karakteres)

   A fák koronája úgy tűnik tova, mintha az őszi szellő csapott volna közéjük és magával rántott volna megannyi gyengén kapaszkodó levelet és mérgesen rángatta volna azokat a hűvös levegőben, majd lassan földreeresztette volna őket. A jeges hópelyhek egyre szaporábban hullottam eltűntetve a fekete aszfaltot és a még néhol előbukkanó zöld füvet, mindezt másodpercek alatt. A város olyan, akár egy vattacukorbolygó. Színes virágok nyílanak a fehér takaróra hajtott fejű barnás-sárgás levelek közt, szinte felmosolyog a táj. A Nap is lassan felébred hosszú álmából és sugarait megfontoltan dugja elő a dombok mögül. Fénye megcsillan a frissen hullott havon, elhalványítva a virágok és levelek jelentőségét. Most nem ők a fontosak. 

   Óvva lépdelek a cukorleplen, figyelve arra is, hogy a virágok épségben maradjanak. Elmélyülve a kábító Napsugarak fényében alig vettem észre azt az apró csoportocskát nem messze tőlem. Kék rózsa nyílott az utca túloldalán, méghozzá 5 társával együtt. Ritka errefelé, főleg ebben az évszakban, így nem vettem magamhoz egyet sem, csak csodáltam őket. Eszembe juttatnak téged, ez a kedvenc virágod. Épp oly különleges és egyedi, épp oly elérhetetlen, ahogyan te magad is.

   -Yuno! Yuno! Csapta meg fülem egy ismerős hang. A csengettyűszó irányába fordítottam fejem és elmosolyodva pillantottam a hosszú, fekete hajú, frufrus lányra. Mindig boldogsággal tölt el, mikor meglátlak. Közelebb lépdeltél, de oly lágyan, mintha csak táncolnál és édes dallamú hangod újra felcsendült. Gyengéd karjaid körémfontad, majd követve példád megmozdítottam elfagyott végtagom. Hideg a mai reggel. Lágy ölelésed átjárja didergő testem, megfeledkezem arról is, amiért itt vagyunk.

   -Nézd, kék rózsák. Eleresztelek és oly izgatottsággal fürkészem tekinteted, mintha kisegyermek lennék a karácsonyfa alatt ülve. Amint megpillantod a rózsákat, mosolyod még szélesebbre varázsolod, majd letérdelve eléjük csodálod őket. Felpillantasz rám, megfogod kezem és lehúzol madag mellé. Még kesztyűn keresztül is érzem finom kezed érintését. Percekig csak ülünk a fagyos hóban, te a kék rózsákat, én pedig téged nézlek. Az első mozzanatot én teszem meg, végigsimítok hajadon, mikor végre feltűnik... -A hajad... Levágattad a hajad? Döbbenten pillantok nagy, mélybarna szemeidbe, mire te újra csak mosolyogsz és egy halk nevetés szökik ki ajkaid közül. Én is elhintek egy szösszenetnyi nevetést, hogy is nem vettem észre eddig? Ugyan nem sok hiányzik éjsötét fürtjeiből, nekem észre kellett volna vennem. Nem figyeltem rá eléggé, nem ezt érdemli. -Bocsáss meg! Lehajtottam fejem, szégyeltem rádnézni. Megérezve puha tenyered simítását arcomon, megemeltem fejem és ugyanaz a derűs mosoly fogadott, amit ott hagytam alig néhány másodperce. -   Nem vagy dühös?  Megbánón próbáltam kerülni tekintetét, kevés sikerrel. Azok a barna szemek hálót szőnek csapdába ejtve, akárhányszor csak találkozom velük.

-Yu-kun...ne légy buta! Ugyan nem beszéltél tovább, de pillantásodban több volt, mint bármely szóban, mondatban. Oly távolinak tűnsz, oly végtelennek, pedig csak karnyújtásnyira vagyok tőled. Elmélyülten töprengem azon, mit kéne most tennem. Megteszed te, vagy nekem kell lépnem? Keresem a választ, de hiába minden, nem tehetem még tökéletesebbé ezt a percet. Nem vagyok rá képes, csak egy fiú vagyok, akinek fogalma sincs róla, hogy mibe csöppent. Minden egyes gondolatommal apró szilánkokra töröm ezt az álomvilágot. Csak akarom, hogy tudd, de nem mondhatom ki, mert azzal összetörnélek. Nem tehetem ezt veled, nem ezt érdemlem. Most kell futnom, amíg még tudok, most kell míg nem... -Min gondolkozol? ...csendül fel újra hangod. Hálót szősz körém szavaiddal, így nem csak szemeid tartanak fogságban. Már túl késő. Vagy megteszem, vagy pedig meghalok. Ha most megteszem, tönkreteszlek vele, széttépem azt, amit hosszú évek alatt teremtettél. Összetörném ezt a világot, összetörnélek, akár egy gyenge kék rózsát. Nem tudok parancsolni magamnak, testem öntudatosan mozdul. Kezeim óvatosan arcodhoz érintem, lesimítok azon álladig, majd azt gyengéden megemelve magamhoz húzom és ajkaim közé rejtem tieid. Mintha évekig tartott volna, oly hosszasra nyújtotta ez a világ ezt az apró csókot. Miután elhajolok tőled, mosolyra húzom az immár szabad ajkaim, mikor meglátom kipirult arcod. De mosolyod elhalványult. Talán mégsem kellett volna? Talán rosszul döntöttem? Talán mégis halottnak kéne lennem?

   -Yu-kun... Ajkad sarkai felfelé kanyarodtak ...Ezt hívják csóknak? Az a lágy mosoly... mintha az élet minden terhét a vállamra tették volna és egyszerre mind leborult volna rólam. -Igen. Arcod még mindig vörösen csillant a reggeli Napfényben, tudtam, hogy mekkora súlya van annak, amit most tettem. De nem érdekel. Boldogan válaszoltam és szinte repkedve cikáztak gondolataim. Tudtam, mivel jár, tudtad te is jól, mégis semmisnek tekintetted, kihasználtál minden egyes másodperc töredéknek parányi szikráit. Nem gondoltál arra, ami történni fog, boldog voltál, hogy egy rövid ideig élhettél. Hogy legalább pár másodpercig érezhetted, milyen élni.

   A Nap sugarai körülfontak és rémülten öleltelek át. Tudtam, mi következik most. Mosolyod töretlen maradt mindvégig, bár szemeidből könnyek hullottak. Egyre távolodtunk egymástól, de kezünk nem eresztették egymást. A hófehér vattacukorlepel felhőként emelkedett körém, kezünk szétcsúszott, elrántott mellőled az őszi fuvallat, te kék rózsává váltál én pedig hópehellyé, és a szél messze vitt tőled. Megfagyasztottuk ezt az álomvilágot... örökre.

Félresikerült parti [6. fejezet /Ice pov./]

   -Ice-chan.. Kérdezhetek valamit? -súgta halkan a fülembe. Ez most..- Most akkor kire nyomulsz? Csakmert Tokicskának kiverted, de ma velem álmodtál és.. valami kurvára nyomja a csípőmet. -elvisította magát, ami után a többiek röhögése is úgy átment a fülemen, mint kés a vajon. Rame hangja meg, mint valami láncfűrész. Csoda, hogy nem süketültem meg. 
   -Idióta, mi lenne ha elengednél? -toltam el magamtól- Perverz állat. Az a kezem te agyoniskolázott. Mert tudod úgy öleltél meg, hogy megmozdulni nem tudtam és mivel a kezem pont ott volt, ezért ott is maradt. És most kérem a kulcsot! -Saa-chan felké fordultam- Ki akarok menni.
   -Nahát.. Hogy kinyílt a csipája, nem? -kérdezte Sala, Toki-ra és Rame-ra nézve. 
   -Add ide azt a rohadt kulcsot, vagy addig duglak, amíg lélegzel! -kiabáltam vörös fejjel. Lehet, hogy nem.. nem ezt kellett volna mondanom. 
   -Na és akkor most ki is a perverz? -vigyorgott Toki. 

   -Meg akar erőszakolni. Rame védj meg tőle. -Rame átölelte Sala-t és úgy tett, mintha az anyja lenne, vagy nem tudom. 
   -Semmi baj Sala. Nem fog bántani. -simogatta a fejét. 

   -Miért csak 5 ujjunk van? -nézegette a kezét Toki, mint valami agyhalott.
Hova kerültem? Mit keresnek ezek az idióták a lakásomban? Istenem.. csak egyszer jussak ki ebből a szobából. Lehet ki kéne hívni a mentőket. Rajtuk már csak orvos segíthet. Hirtelen megpillantottam a Saa-chan mögött lévő asztalon a kulcsot. Lassan araszolni kezdtem a fal mellett. Szerencsére Rame azzal volt elfoglalva, hogy Sala-t simogassa, Toki meg az ujjait számolta. Egyikük sem vett észre, ami.. elég hihetetlen, mivel alig 10 centire álltam tőlük. Na mindegy, a lényeg, hogy most végre kiszabadulhatok ebből a rohadt szobából. Óvatosan elemeltem a kulcsot, visszaaraszoltam vele az ajtóhoz, behelyeztem a helyére, elfordítottam és résnyire nyitottam az ajtót. Épphogy ki tudtam magam préselni rajta, de sikerült. 

   -Kijutottam! -kiabáltam fülig érő mosollyal.
Nem tartott sokáig az öröm. Gyorsan a számra csaptam, de már késő volt. Időm sem volt megfordulni, valaki a másodperc töredéke alatt fejbevágott valamivel. Vödör lehetett, mert olyan vödör hangja volt. Nem tudom, meddig lehettem eszméletlen, de mikor kezdtem magamhoz térni, végigfutott az agyamon, hogy az a három idióta mit csinálhatott velem egyszál boxerben. Azonnal kipattantak a szemeim és már reflexből indultam volna el a kijárat felé, de.. nem tudtam. Nem tudtam mozogni. Lenéztem a bal kezemre, majd a jobbra, aztán a bal lábamra, utána a jobbra. Ezek.. ezek szadista állatok. Kiláncoltak a kanapémhoz. Hál' istennek az alsóm nem vették le. Vihogást hallottam a szobám felől. Persze kimásét, mint Rame-ét. Félve odafordultam és mit látok? A fiókjaimban matatnak. Addig jó, amíg a dolgokat, amik benne vannak, nem akarják ellenem használni. Nagyon remélem, hogy csak szórakozásból nézegetik a fiók tartalmát. Még kicsit kómás voltam, nem nagyon tudtam megszólalni. 

   -Felébreeeeedt. -vigyorgott rám Sala. 
   -Na végre. Mondtam én, hogy nem öltem meg. Csak kicsit nagyobbat ütöttem a kelleténél. -vihogta Rame. Szóval ő volt.. Kis rohadék. 

   -Egyébként.. Még mindig nem értem, miért kötöztük ki. -Toki a semmibe bambulva agyalt. Mi a fenét csináltak vele? Ha rajta múlna már rég egy műfarokkal feküdnék a seggemben.
   -Hogy-hogy nem beszél? -közelebb hajolt Rame és az orrom böködte. 
   -Talán ha megcsikizem. -guggolt le mellém Saa-chan vigyorogva. 

Kiroppantotta az ujjait és lassan simogatni kezdte a combjaim. Persze, hogy ott vagyok a legérzékenyebb. Kezdhette volna az oldalammal, de nem. Neki a combommal kellett. Próbáltam visszafolytani a nevetést több-kevesebb sikerrel. Rohadtul csikis volt. És még csak lefogni sem tudom Sala kezeit, mert ki vagyok kötve. Ez már kínzásnak számít. 

   -Hagyd abba! Kérlek, hagyd abba! Hagyd abba! -már folytak a könnyeim, annyira nevettem. Ennél még az is jobb lenne, ha az ereim vagdosnák, vagy valami hasonló.

   -Dehogy hagyom. Addig folytatom, amíg.. amíg.. -egy pillanatra megálltak az ujjai Saa-channak és gondolkodott- Amíg kedvem van hozzá. -folytatta vigyorogva. 

Rame elővette a mobilját és kamerázni kezdett. 

   -Ne videózz te.. te.. -kicsit nekem is gondolkodnom kellett, mit mondjak, ami elég sértő- Te hermafrodita. -lehet, hogy ez durva volt, de jelen pillanatban kurvára szarok rá, hogy megsértődik-e vagy sem. 
   -Ezt most.. nagyon nem kellett volna. -a vigyor az arcáról átváltott gyilkos tekintetté- Sala, menj arrébb!

   -Hoppá.. -elfehéredve néztem rá. 

   -Részvétem. -veregettem meg a vállam Sala, majd felállt és Toki mellé sétált, aki még mindig az ujját számolva gondolkodott. 

Rame letérdelt a lábaim közé, (igen merthogy terpeszbe kötöztek ki) közelhajolt kozzám és úgy nézett rám, hogy ölni tudott volna a szemeivel.Nyeltem egy nagyot, nem mertem se megmozdulni se megszólalni. Rátámaszkodott a combjaimra és elvigyorodott.
   -Hermafrodita mi? Megmutassam milyen, ha az ember az? -vigyorogva még közelebbhajolt.
Már majdnem lesmárolt, mikor a nyakamhoz hajolt és végignyalt rajta. Nagy szemekkel pislogtam, még a hideg is kirázott.
   -Vagy bocsánatot kérsz, vagy folytatom és akkor már joggal mondtatod, hogy az vagyok. -suttogta a fülembe, majd elhajolt a nyakamtól. 
   -Sajnálom, ne haragudj, nem akartalak megbántani, bocsánat, soha többé nem mondok ilyet. Soha, megígérem. Mindig kedves leszek hozzád, egy rossz szavam sem lesz, csak nagyon kérlek, ne folytasd. Én még.. én még fiatal vagyok ehhez. -könyörögtem, mint aki az életéért küzd. 

   -Okos Ice-chan. -a vigyorát édes(vagyis csak szerinte édes, engem a hideg rázott tőle) mosoly váltotta fel és megsimogatta a fejem. 
Kimászott a lábaim közül és lehuppant a kanapéra.

   -Engedjétek el! Vagyis.. -ránézett Toki-ra, majd Sala-ra- Inkább csak te. Toki nincs abban az állapotban. -vihogta Rame. 

   -Azt mondod? -kérdezte Sala, miközben Toki felé fordult. 
Megbökte a homlokát és várt. Semmi reakció. Tiki-Toki tovább bámulta a semmit. Integetett a szeme előtt Saa-chan, de erre sem reagált. 

   -Nem lehet, hogy beszívódott az agyába az alkoholos filc? Kicsit már le van kopva a homlokáról az írás. Bár az teljességgel lehetetlen, hiszen az agyáig nem mehet el az anyag. Át kéne jutnia a koponyán, ami nem lehetséges. -azt hittem már nem lehet rosszabb, de mégis. Sala már megint filozofált. Pedig már nagyon is megszoktam, hogy nem gondolkodik hangosan minden értelmetlen szaron.
   -Ne pofázz, inkább köss már ki! -vertem a fejem a falba. 

   -Hogy mondod? Visszamenjek? -nézett rám Rame azzal a gyilkos vigyorával.

   -Nem kell, jól megvagyok egyedül is. -vigyázba vágtam magam, amennyire lehetséges volt így kikötve. 

   -Szóval? -vigyorgott tovább Rame. 
   -Sala, lennél.. lennél olyan kedves és kikötözöl? -erőltettem egy mosolyt, Sala jól kiröhögött, Rame meg megint megsimogatta a fejem. 
Mikor végre tudtam mozgatni a végtagjaim, az volt az első, hogy bementem a szobámba és felöltöztem. Visszamentem a nappaliba, ahol az a három idióta úgy viselkedett, mintha otthon lenne. Rame a kanapén fetregnve nézte a tévét, Sala az íróasztalomon kutakodott, dalszövegeket olvasott, Toki meg.. hát ez egy külön élmény volt. A sarokban ült, a lábai terpeszben, a haja tiszta kóc, még mindig a lehányt ruhája volt rajta, de most már nem számolta az ujjait, csak a mutatóujját nézte. Lehet tényleg beszivárgott az agyába a filc. Legszívesebben elküldtem volna őket a fenébe, de megszólalni sem mertem. Féltem Rame-tól. 

   Elég éhes voltam. Bementem a konyhába valami kaja utána nézni, de nem sok mindent találtam. Be kéne vásárolnom. Épp feladtam a keresést, mikor megláttam az asztalon egy narancsot. Lecsaptam rá, mintha egy lakatlan szigeten találtam volna. Boldogan bontogattam, amíg bele nem fröccsent a szemembe a leve. Miért is ne, mindkét szemembe. Hátraléptem párat, így szerencsésen neki tolattam a szekrénynek, ahol a fűszereket tartottam. A só ráborult a fejemre, és mikor megfordultam, amit fogalmam sincs, hogy miért csináltam a paprika is rámborult, egyenesen az arcomba. Gondolom nem kell mondanom, hogy milyen csodás érzés volt. Kerestem a poharam, amibe pár perce töltöttem vizet. A polcon tapogatóztam, minden a kezemügyébe került, csak a poharam nem. Mire megtaláltam, belenyúltam egy tál lekvárba, levertem a villákat a tartójukkal együtt, de végre megtaláltam a poharat. Magamra öntöttem, remélve, hogy kimossal majd a szememből a narancslevet meg a paprikát. A padlóra több víz ment, mint a fejemre, de annyi haszna volt, hogy most már láttam is valamit. Elindultam egy törölközőért, de alig léptem párat és elcsúsztam a víztócsában. Nagy nehezen sikerült felkászálódnom és kimennem a konyhából. A nadrágom csurom víz volt a hajammal együtt, a kezem lekváros volt, az arcom piros a paprikától, a szemeim vörösek, a homlokomon egy csíkban folyt a só a fejemről és még egy villa is beleakadt a hajamba. Mikor Sala-ék megláttak, már vártam a visítást, a földön fetrengést, de semmi. Felálltak mind, és közelebb jöttek.  Jobban mondva csak Sala és Rame. Toki még mindig az ujját vizsgálta.
   -Te mi a jó istent csináltál ember? -kérdezte tátott szájjal Rame. És most nem nevetett. Végre. Talán van benne egy kis együttérzés.
   -Narancsot akartam enni. -mondtam, miután kiköptem egy adag paprikát a számból.
   -Na.. narancsot? Ninja narancs volt, vagy mi a picsa? -na eddig tartott a jószívűsége. 
A vállamra tette a kezét és úgy röhögött. Sala még mindig tátott szájjal nézett rám.
   -Jobb lesz, ha most haza megyek. -fogta magát és elindult.
Az ajtó előtt megállt, megfordult és visszasétált Toki-hoz. Megfogta az egyik kezét és húzta maga után. Reggel óta ezt vártam, hogy végre elmenjenek, de most.. nem nagyon örülök neki. Itt maradtam.. egyedül.. Rame-val. Még a gondolatától is félek. Mikor végre abbahagyta a nevetést, megtörölte a szemét, mert könnyesre röhögte, majd körülnézett.

   -Na Ice-chan.. Mit játszunk? -kérdezte mosolyogva. 

Félresikerült parti [ 5. fejezet /Ice pov./ ]

    -Te ennyire meg akarsz halni? -gyilkos tekintettel nézett rám, de úgy, hogy majdnem összefostam magam. Tényleg rohadt ijesztő volt.
Megráztam a fejem, de már késő volt..
   Megindult felém és már emelte a kezét, hogy lekeverjen egyet, de csak azt láttam, hogy fölnyalja a padlót. Biztos megbotlott a szőnyegben, azért esett el. Épp kitört volna belőlem a nevetés, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem. Az hang felé fordultam, és megláttam Rame bácsi-t meg Saa-chan-t az ajtóban. Ezek meg mit keresnek itt? És hogyan jöttek be? Zárva volt az ajtó.
   -Mi a fenét csináltok? -kérdezte Rame visítva.
   -Ezt inkább én kérdezhetném. És kérdezem is.. Mi a fenét csináltok? -a vigyor az arcomról "átalakult" mérges tekintetté. 

   -Saa-chan aggódott, ezért eljöttünk megnézni, hogy hogy vagytok. -mondta széles mosollyal Rame miközben Sala vállára támaszkodott. 

   -Nem aggódtam. Te rángattál ide. -jelentette ki Sala egy dobbantás kíséretében. 
   -Mi van Toki-val? -Rame közelebb lépett és két apró rúgást adott Toki vállára, aki mozdulatlanul feküdt. 

   -Nem tudom. -megvontam a vállam és elindultam a konyha felé, de alig tettem egy lépést és is eltanyáltam. 

Csak én nem a szőnyegben estem el hanem, Toki húzta ki alólam a lábam. Mikor feljebb fogott a lábamon, már rúgni készültem, de hirtelen elengedte a lábam. Jobban mondva Rame ráült a hátára és a kezeit lefogta. Úgy ült ott vigyorogva, mint egy 5 éves, aki most ül először hintalovon. A füléhez hajolt és jó hangosan kiabálta:
   -Mi az Toki? Csak nem sokat ittál megint?
   -Öngödj ööööl! -morogta valami.. valami nem is tudom milyen hangon, mivel Rame a fejét a padlóhoz nyomta. 
   -Mi? Mit mondasz? Nem értem. 

   -Rame engedd el! Szerintem bőven elég volt neki a tegnap este meg a ma reggel. -úristen. Én most tulajdonképpen segítettem Toki-nak. Beteg vagyok vagy mi? 
Rame durcásan lemászott róla, majd leheveredett a kanapéra és nézelődött. Felálltam és elindultam újra a konyha felé.
   -Azt csináltok, amit akartok. Ennek a háznak már úgyis mindegy. -legyintettem, majd eltűntem az ajtó mögött- Sala, te meg ülj le! Ne állj ott, mint egy hülyegyerek! -kiabáltam vissza. 
Vizet engedtem a kádba, közben levetkőztem. Mielőtt beszáltam volna a jó forró vízbe, az ajróta pillantottam. Fogtam a tükör előtti polcon lévő kulcsot és biztos, ami biztos, bezártam az ajtót. Nehogy véletlenül Toki, vagy akár Rame bácsi be tudjon jönni. Beléptem a kádba és elkefüdtem benne. Milyen jó meleg. Egész nap szívesen lennék itt. Csönd is van, meleg is van. Egy ideig a habokkal szórakoztam, meg azzal, hogy a lábaim felváltva ki-be emelgetem a vízből és nézem, hogy folyik le róla a víz. Meg a kezemmel simogattam a víz tetejét. Komolyan, mint valami elmebajos. Mikor elfogyott a hab, és már annyira elálmosodtam, hogy nem tudtam emelgetni a lábam, kezdtem belecsúszni a vízbe.  Mivel nem akartam megfulladni, pláne úgy nem, hogy 3 idióta van a nappalimba, ezért kitettem a kezeim a kád szélére így tudtam magam tartani, még ha aludtam is. Reméltem végre tudok aludni nyugodtan, nem zavar senki.. de nem sikerült. Éppenséggel senki nem zavart, csak az álmomban. Miért is ne drága Tiki-Toki is benne volt. Valami bárban voltunk. Szerintem sztriptíz bár lehetett, mert Rame egy rúdon tekergett bikiniben. Megjegyzem tanga volt rajta. És nem.. Ne volt szép látvány! Bár a körülötte nyáladzó fiúknak biztos nagyon bejött, mert nem győzték dugdozni a bikinifelsőjébe a pénzt. Mondjuk sok minden nem akadályozta őket abban, hogy véletlenül ne férjen bele. Nem mondom egész érdekesen lépdelt abban a rohadt nagy magassarkúban. Mint valami flamingó. A szőke haja meg leért a térdéig. Nem hiszem, hogy paróka volt, mert állandóan beletúrt meg dobálta és még csak félre se csúszott. Toki leült az egyik kanapéra és onnan nézte Rame-t. Én meg csak álltam és néztem azt a sok idiótát, akik ott urgáltak előtte. Mikor felémfordult és puszikat kezdett dobálni meg kacsintgatott valahogy.. valahogy ellenálhatatlannak tűnt.. és hátraestem. Még jó, hogy mögöttem volt az a kanapé, amin Toki ült és arra estem rá félig ülő pózban. Pillanatok alatt előttem termett, terpeszbe rúgta a lábaim és közéjük furakodott. Egyik lábával az ágyékomhoz térdelt és az ujjait végighúzta a nyakamon. Valami elképesztő szexi arcot vágott, a szám meg tátva maradt. A fülemhez hajolt és suttogni kezdett valamit. Először nem értettem tisztán.
   -Fagyiember! Ébresztő Fagyiember! Valami áll a vízben. -Rame vihogására kelni borzasztó volt. Főleg egy ilyen álom után. De várj.. hogyan  jöttek be? És mi az, hogy valami áll a vízben? 
Kipattantak a szemeim és magamra rántottam a törölközőm. Szerencsére a káb mellett volt egy széken. Felugrottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Ott álltam előttük a vízben, csurom vizes törölközővel, álmosan. Nem igazán erre gondoltam, mikor nyugodtan akartam aludni.
   -Mi a fenét kerestek itt? Hogy jöttetek be? -kérdeztem falfehéren. Ezek most láttak engem ruha nélkül.. Uramisten.. 
   -Nyitva volt az ajtó. -visította Rame. 
   -Bizonyára rossz kulcsot használtál. -jaj Saa-chan, úgy hiányzott már az okoskodásod. De ez most minden eddiginél idegesítőbb volt. Mert közben nevetett rajtam. Még Sala is.. Sala is látott mesztelenül.. 

   -Mit álmodtál Ice-chan? Mitől állt ilyen szépen a kis farkad? -kérdezte szintén visítva Toki. Most erre mit mondjak? Nem mondhatom, hogy Rame-tól.
   -Semmi közöd hozzá! -úgyse jönnek rá. Csak természetesen kell viselkednem. 

A derekamra kötöttem a törölközőt és teljesen nyugodtan kimásztam a kádból. Ahogy kiléptem megcsúsztam a kövön és hanyadt vágtam magam. Na szép. Ezt jól megcsináltam. Ekkora idióta, hogy lehetek. Természetesen a többiek már fetrengtek a nevetéstől, még Saa-chan is. Jut eszembe.. ő is benne volt az álmomban. Ő volt az az öltönyös fickó, aki a legtöbbet fogdozta Rame combjait. Valahogy el kéne ezt mondanom, de anélkül, hogy eláruljamén mit csináltam. Jobban mondva velem mit csinálatk.. Akkor legalább nem én lennék a nevetség tárgya. 

   -Saa-chan, én a helyedben nem nevetnék ennyire. Azok után, amiket az álomban csináltál.. Rame combjait fogdoztad. Ő meg rózsaszín binikiben vonaglódott egy rúdon magassarkúban. Toki, te meg őt bámultad. -elégedett fejjel álltam fel a földről, karbatettem a kezeim és néztem a csodálkozó arcokat. Mind tátott szájjal nézett rám. 
   -És jól néztem ki? -törte meg a csendet Rame vigyorogva. Ez a marha még örül is neki. 
   -Igen nagyon. -mondtam fintorogva- Legalábbis nagyon azt hitted. Még rám is másztál. -gyorsan a számra csaptam. Hogy lehetek ekkora idióta? Saját magammal baszok ki. 
   -Szóval arra állt fel a farkad? -Rame vigyora eltűnt és tátva maradt a szája- Nem is tudtam, hogy tetszem neked Ice-chan. -és most megint vigyorog. Ez az ember skizó vagy mi? 

   -A francokat tetszel! Nem vagyok langyi pajti! -hátraléptem párat, mert kezdtem megkérdőjelezni, hogy Rame teljesen biztosan hetero-e. 

   -Hát pedig.. -Toki, te csak hallgass! Ne vigyorogj ott a háttérben, mert letörlöm az arcodról véletlenül. 

   -Meg kell jegyeznem, igazán szép kis szerszámod van. -közelebb lépett párat vigyorogva. Mész innen Rame! Ha hozzám mersz érni, levágom a kezed. De héj.. 
   -Mi az, hogy kicsi? -kérdeztem félig kiabálva és enyhe gyilkos tekintettel. Most telt be a pohár. Az enyém nem kicsi!

   -Most komolyan Ice farkáról beszélünk? -kérdezte kis fintorgással Toki, aztán ő is nekiállt röhögni. 
Én meg csak álltam előttük vörös fejjel, de nem attól volt vörös, mert ideges voltam. Igen.. Én ilyet is tudok. Nekidőltem a falnak és vártam, mikor unják meg végre a nevetést. Nem mondom eltartott egy darabig, pláne úgy, hogy mikor végre abbahagyták Rame vagy Toki benyögött egy olyat, hogy "hogy állt neki" meg "azt hiszi, hogy az övé nagy" és még hasonlóakat. Úgy 10 percig tartott, aztán megunták a témát. Megtörölték a szemüket, mert könnyesre röhögték magukat rajtam, utána mindhárnam rámnéztek, mintha várták volna, hogy csináljak valami idiótaságot, amin még lehet röhögni. Na azt már nem! Elég volt ez a (majdnem)2 nap.
   -Most mi van? Mire vártok? -lassan elindultam az ajtó felé. 
Mindhárman engem néztek, ami  hadd ne mondjam, rohadt idegesítő volt. Elértem az ajtóig és még nem történt semmi. Hűűűha! Épp nyúltam a kilincsért és Sala lerántja rólam a törölközőt. Teljesen lefagytam. Nem zártam ki, hogy valaki megteszi. Dehogy éppen Saa-chan.. Egészen idáig csak megjátszotta magát és valójában egy szemét kis dög? Mi a picsa? Mindenki skizó? Pár másodperc csend után megcsapja a fülem Rame visítása, Toki vihogása és Sala röhögése. Egy napra egyedül hagytuk Saa-chant Rame-val és ez történik? Megtonrotta "mindent tudok és semmi nem mókás a számomra" professzort. Ehhez már tehetség kell. Vagy csak Rame. Na jó.. Most már tényleg meguntam, hogy mindenki rajtam röhög. Én is jól akarok szórakozni. Vettem egy mély levegőt, megfordultam felvettem a "fuck yeah! nézzetek rám, isten vagyok" arcot és nekidőltem az ajtónak.
   -Ha ennyire akarjátok, hát legyen. Nézzétek csak. -elégedett fejjel néztem végig rajtuk.
De nem nevettek. Sőt, még csak nem is mosolyogtak. Hunyorogva körbenéztek a szobában. 

   -Mi az istent kerestek? -ezeknek mi bajuk? Talán megvakultak ettől a szép látványtól? 
   -Mit kell nézni? Nem látok semmit. -kérdezte Rame félig már vigyorgva. 
   -Hozzak nagyítót? -én megütöm.. Megütöm Sala-t! Azon csodálkozom, hogy Toki még nem mondott se..

   -Szerintem nem szükséges. Azzal se látnánk semmit. Max. egy kis hangyát. -kellett mondanom. Ez a vigyor már megint. És ez a nevetés.. kezd idegesítőbb lenni, mint Rame visítása. És az már világrekord. 
   -Ahhoz képest, hogy tegnap vállbarúgtalak, lehánytalak, leöntöttelek egy vöröd hideg vízzel, amíg aludtál, vízbe tettem a kezed, firkáltam az arcodra, mire felkeltél összehugyoztad magad és utána még ölbe is hánytad magad, egészen vidám vagy. -há! Most a többiek megtudták, hogy mik történtek este. Megint nem rajtam fognak nevetni.
   -Szóval ezért van a homlokodra írva, hogy "fuck me" és azért van macskabajszod. -elemezte ki Rame Tiki-Toki arcát, közben az állát vakargatta. 

   -Rajta miért nem nevettek és rajtam miért? -durcásan felhúztam az alsómat, karba tettem a kezeim és úgy álltam ott, mint egy sértődött óvodás. Nem, most nem Toki-t hasonlítom egy óvodáshoz. 

   -Ugyan Ice-chan. Tudod, hogy szeretünk. -mondta Sala nyájasan és mosolyogva. Már majdnem elhitem, mikor elért az agyamig, hogy ezt Sala mondta. Hogy egyáltalán megszólalt. És nem filozofált. 

   -Igen, szeretünk téged. -mosolygott Rame is és elindult felém. 
   -Hé! Menj innen! Ne gyere közelebb! Hallod? -próbáltam hátrálni, de hamar elértem az ajtót. A kilincsre tettem a kezem, de.. az ajtó nem nyílt. Mi a franc?- Miért nem nyílik az ajtó? -kérdezem, közben rángatom a kilincset. 

   -Hoppá! -mutatta fel a kulcsot Sala vigyorogva.
Amíg azon csodálkoztam, hogy Saa-chant vigyorogni látom, Rame odaért hozzám. És megölelt. Nem hiszem el. Már megint kezdi. Miért pont velem? Nem volt elég, hogy gátlástalanul a földbe tapostak, most még meg is ölel? Hmm.. Ez milyen tudományosan hangzott. Ezt ki is kéne mondanom, nem csak gondolnom. De.. miért nem mondom már? Miért csak magamban beszélek róla? És még mindig. Na jó.. inkább hagyjuk, nem mondom ki. Valami furcsa. Rame még mindig rajtam lóg és még nem mondott semmit. Most félnem kéne?
   -Ice-chan.. Kérdezhetek valamit? -súgta halkan a fülembe. Ez most.. 

Félresikerült parti [ 4. fejezet /Ice pov./ ]

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége.  
   -De ne legyél gonosz! Így is fáj már a farkam, nem akarom, hogy még valamim fájjon. -nem szokásom nyafogni, de most nyafogtam. Tényleg nagyon fájt, amiért még Toki olyat fog kapni, hogy csak na. De még nem tudom mi lesz az. 
   -Jó-jó nem leszek gonosz. Csak kicsit. -már megint ez a vigyor. Pontosabban még mindig. A tenyereit az orra előtt összecsapta és úgy nézett rám, mintha valami gyilkos lennék, és most ítélkezne felettem-    -Hmm.. Mi lenne, ha.. ha fejenállnál? -még szélesebben vigyorgott és a szemben lévő falra mutatott- Ott.
   -Csak ennyi? Álljak fejen? -azt hittem valami durvábbat talál ki. Na nem mintha baj lenne. Ez tökéletes így. 
Bólogatott, én vállat vonva a falhoz léptem, mert hát fejen állás? miért is ne? Végülis jó voltam tesiből. Rákészültem testileg-lelkileg, leguggoltam, a fejem a faltól picit távolabb tettem és már rugaszkodtam volna fel, mikor éreztem, hogy valami megindult a gyomromtól a szám irányába. Nem nagyn törődtem vele. Erre is vállat vontam és fellöktem magam a lábaimmal. A pólóm persze felcsúszot. Vagyis.. mivel fejjel lefelé voltam le. De ha úgy nézzük fel.. Ez teljesen mindegy volt. Tokinak bőven elég volt az, hogy kint volt a hasam. Odasétált elém és az ujját lassan húzogatni kezdte az oldalamon, majd a hasamon folytatta. Én meg rohadtul csikis vagyok, neki álltam nevetni, de nemhogy lejöttem volna a fejenállásból, még tartottam magam amolyan "én bírom tovább" arckifejezéssel. Addig-addig nevettek, amíg nem éreztem valami meleget a nyelőcsövemben. Abban a pillanatban leeresztettem a lábaim, pontosabban lecsaptam őket, Toki vállára, aki ettől a földre esett. Igen. Ha úgy nézzük lerúgtam szegény Tiki-Toki-t. De ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami ez után jött. Annyi időm volt csak, hogy a fal felől Toki felé fordultam és egyrészt nyakon, másrészt háton hánytam. Szép sárgás-barna színe lett a gyereknek. Sokkal jobban éreztem magam, hogy kiadtam ezt magamból. A "nagy parti szervező" viszont kevésbé. Megdermedten feküdt a földön, nagy, kerek szemekkel bámúlta a cipőmet. Lehajoltam hozzá és megbökdöstem a homlokát.

   -Élsz még Tiki-Tokkancs? -jól képenröhögtem. Most visszakapta, amit eddig ő adott nekem. 
Nem mondott semmit, meg sem mozdult. Leültem mellé, leemeltem az asztalról az egyik sört és belekortyoltam. 

   -Kérsz Tokkancs? -vigyorogva nyújtottam felé az üveget. Még mindig semmi. 
Felálltam, letettem az üveget és kimentem a fürdőbe. Hirtelen megcsapta az orrom az a büdös, ami nekem köszönhető ugyebár. Kerestem egy vördöt, megtöltöttem félig langyos vízzel, bár ha jobban visszaemlékszem, teljesen hideg volt. Beterpesztettem Toki fölött és nyakon öntöttem. erre persze már egyből felpattant. És még beszélni is tudott. 

   -Te idióta állat! Lehánysz és még utána meg is akarsz ölni? -kiabálni kezdett, de nem is akárhogy. Talán még habzot is a szája. Azért ennyire nem volt ez durva. Vagy.. mégis? 
   -Ahelyett, hogy megköszönnéd, itt ordíbálsz, mint akinek éppen megjött. -karbatettem a kezeim és lenézően néztem rá. Persze nem gondoltam komolyan. De nyílván, hogy ő komolyan gondolta. 

   -Mit köszönjek te seggfej? -megfogta a vödröt, amit az előbb tettem le magam elé és azzal ütni kezdett. Még jó, hogy részeg volt. Különben talán még lett volna benne annyi erő, hogy talán megérzem az ütését. Így még simogatásnak sem mondhattuk. 
   -Há azt, hogy megfürdettelek. Nagyon szívesen. -elégedett fejjel leültem a kanapéra és megbontottam egy másik sört. Nem baj, hogy még az a félig teli ott volt, nem baj. 

Toki feje teljesen vörös lett. Ha felvett volna valami zöld köpenyt, akár egy paradicsom bokor cosplay-nek is nézhette volna bárki. - Menjél és vetkőzz le! Tudsz róla, hogy szörnyen bűzlesz? -néztem rá fintorogva.
   -Ez most.. -a bal szeme rángatózni kezdett. Hűha! Még a végén agyonver egy párnával- Nagyon rosz ötlet volt Ice-chan. -most meg már vigyorog. Ez se tudja, mit akar. 

Lassan lépdelni kezdett felém. De nem vicc, tényleg nagyon lassan jött. Azt hittem sosem ér ide. Amíg lépett kettőt, meg tudtam volna csinálni egy 3 fogásos vacsorát Londonban. És még visszafele fagyit is tudtam volna venni. Tényleg jut eszembe.. van itthon fagyi. Majd attól megnyugszik. 

   -Megyek hozok karamellásfa.. -épphogy felálltam a kanapéról a földön találtam magam, Tokival a hátamon.- Mi lenne, ha leszállnál rólam? Így nem tudom hozni, a fagyidat.
   -Megfolytalak fagyiember! -a nyakam próbálta szorongatni, több-kevesebb sikerrel. Alig éreztem valamit. 

   -Majd szólj, ha elkezdted. Vagy már csinálod? Bocs, nem vettem észre. -vihogni kezdtem, mire ő leszállt rólam és az asztal lábát szorongatta. 

   -Te is meghalsz! -rángatta az asztalt és folytogatta a lábát. Ezt valahogy nem bírtam ki. Muszáj volt levideóznom. Ekkora egy marhát. 

Még pár percig néztem, ahogy ott vergődik az asztal alatt, aztán szépen lassan abbahagyta a kiabálást is meg a rángatózást, és elaludt. Nem bizos, hogy jó ötlet volt ez részéről. Túl nagy csábítás volt arra, hogy ne kenjem össze valamivel az arcát, vagy ne dugjam vízbe a kezét, hogy bevizeljen. Először is fogtam egy filcet, persze alkoholosat, nehogy le tudja mosni, és a homlokára írtam, hogy "FUCK ME". Szép nagybetűkkel, hogy olvastahtó legyen. Ahhoz képest, hogy részeg voltam, egész szépen írtam. Aztán rajzoltam neki cicabajszokat és az orrára egy szívecskét. Utána megtöltöttem egy poharat vízzel és beletettem a jobb kezét. De még mielőtt ezt megtettem volna, levettem róla a pólóját, mert már a hányinger kerülgetett a hányásszagtól. Ezek után leültem a kanapéra törökülésbe és iszogattam magamban.
Nem emlékszem mikor, de elaludtam én is. Mikor felébredtem a plafon kicsit hullámzott még, de pár perc után láttam rendesen és egyből balra pillantottam. És mit láttam? Mr. Tiki-Toki-Tokkancs ugyanabban a pózban ahogy elaludt, úgy feküdt csak kicsit más szagok keringtek körülötte. Sikeres volt a poharas-akcióm. Alig hiszem el, tényleg bevizelt. Gyorsan előkaptam a telefont és lefényképeztem, mielőtt felkelt volna. A hangos röhögésemre felébredt, pedig még szívesen néztem volna így. Pislogott párat, kivette a vízből a kezét és megtörölte a szemeit. Nem is volt neki feltűnő, hogy vizes lett a feje. Lassan felült, körülnézett aztán a nadrágjára pillantott. Egy darabig nézte, aztán felemelte a jobb kezét, ami eddig a pohárban volt. A pohárra nézett, újra a nadrágjára, majd rám. Úgy mosolygott, mint akinek elmentek otthoról. Komolyan, rendes félelmetes volt. Vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak nézett. Én sem szólalatam meg, jobb a békesség. Egy kis idő után, mikor már kellemetlen volt már ez a bambulás és a kínos csend, elfehéredett, előlre hajolt és ölbe hányta magát. Gondolom akkor jött ki rajta az, amit tegnap este összeivott. Most kivételesen nem volt kedvem nevetni rajta. Aztán végiggondoltam, hogy ő miket csinált velem.. És akkor kezdtem el röhögni. Megérdemli a kis dög.
   -Milyen szép mintás lett a nadrágot, a szagáról nem is beszélve. -visítottam, miközben a kanapén fetrengve röhögtem rajta. 
   -Ugye? -rámnézett mosoylogva. Mi a fene? Tokinak tényleg elmentek otthonról- Megtennél nekem valamit Ice? Kimosnád a ruháim? 

   -P-persze. -furcsán néztem rá, nem tudtam mi ebben a csel. Mit akar ezzel? 
   -Tudod mit? Nem is kell. Elég egy ölelés és elfelejthetjük ezt az egészet. -felállt most már vigyorogva és elindult felém. 

   -Menj innen héé! -el akartam futni előle, de mire elindultam volna már magához rántott. Ahhoz a büdös és undorító ruháihoz  szorított. 
   -Ugye milyen jó így? -suttogta a fülembe vigyorogva és egy gonosz nevetést is tett a végére.

   -Engedj már el Toki! Ez undorító, már érzem, hogy átázott a nadrágom miattad. -ellöktem magamtól és megnéztem mennyire mocskolt össze. Hát nem kicsit- Ezért kinyírlak!
   -Te? Te engem? Biztos vagy te ebben Ice-chan? -mondta gúnyosan közben közelebb lépett.

   -Nézz rám , mit csináltál velem! -láttam a szemében ennél a mondatnál, hogy nagyon felment a pumpája. Bevörösödtek a szemei. 

   -Én veled? És te velem? Te néztél már rám? -amíg kiabált, komolyan attól féltem, hogy mindjárt kitépi az összes haját aztán az enyémet is és szétveri a házam. 

   -Igen néztem. Jól állnak ezek a színek. -ezt nem bírtam ki. Muszáj volt. Ez megér egy verést. És nem, nem vagyok mazoista. 

   -Te ennyire meg akarsz halni? -gyilkos tekintettel nézett rám, de úgy, hogy majdnem összefostam magam. Tényleg rohadt ijesztő volt.
Megráztam a fejem, de már késő volt.. 

Halihóóó! x3

 Bocsesz, hogy már vagy 3 hete nincs Félresikerült parti 4. fejezet, de mindig közbejött valami hétvégén. Mivelhogy a suli miatt ugye alig van valami időm ._. Múlthéten beteg is voltam és most is az vagyok.. Nem hiszem, hogy még ezen a hétvégén jön a folytatás, de igyekszem >w<

Félresikerült parti [ 3. fejezet /Ice pov./ ]

    -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem..  
   -Elsősorban.. -kezdett neki vigyorogva- Attól, ha a fülem mögött nyalogatnak. És.. ha suttognak a fülembe minden féle perverz dolgokat. Meg, mikor.. -gyorsan befogtam a száját. Nem akarok többet hallani. Egyáltalán nem is akartam hallani ezeket- Olyan vagy... Most miért nem mondhattam el, hogy még attól, hogy ha k... -hallgass már el! Most nem engedem el. Nem akarok hányni. 
   -Áúúú! -megharapott. Toki te tög! 

   -Ha mégegyszer ezt csinálod, leharapom a farkad. -megtörölte a száját elégedett fejjel.

   -Mintha én lennék a hibás. -hát ez hülye. Még neki áll följebb. Ezt már tényleg nem tudom el hinni. Komplett hülyékkel vagyok körülvéve. 
   -Most mit tátod a szádat? Különben is.. te akartad tudni. A te hibád az egész.
   -Hogy mi van? Te teljesen meghibbantál?  -egyszer még a diliházban találom magam miatta. 
   -Te vagy a hibbant, nem én.  -pompás. Most már hibbant is vagyok. De jó nekem. Húúú! 

   -Akkor ünnepeljük meg a hibbantságomat! -mondtam vigyorogva és jól meghúztam a sörömet- Fenébe. Elfogyott. De nem baj, mert van még bőven. -elvettem még egy üveget, megbontottam és egyből lehúztam a felét. 
   -Azta.. milyen mély torkod van. -kiabálta nevetve. Végre mondott valami vicceset is. De lehet csak azért találom annak, mert félig részeg vagyok. 

Elfeküdtem a kanapén, a lábaim rátettem Toki vállára és addig ittam, amíg ki nem végeztem 4 üveg sört. Felültem, ránéztem Tokira kómásan és vihogni kezdtem. 

   -Ott van valami banra csík az arcodon. -nyúltam az arcához, mire ő megfogta a kezem. 
   -Az a hajam te gyökér! -a képembe nevetett én meg azt sem tudtam hol vagyok. Asszem.. megint többett ittam, mint kellett volna. Most már nem másnapos vagyok, hanem még aznapos. 

   -Hol a wc? Nagyon kell pisilnem. -súgtam a fülébe, mint valami fogyatékos és még vihogtam is mellé. 

   -Honnan tudjam? Először vagyok nálad. Menj és keresd meg! -lelökött a kanapéról, vagyis.. én estem le. Ő csak rásegített. 

   -Gyere velem Tokiiiii! Egyedül nem találom meg. Kérlek, kérlek, kérlek! -a nadrágját húzkodtam addig, amíg be nem adta a derekát. 

   -Jó, gyere. -sóhatotta és felrántott a padlóról- Tudsz róla, hogy ha részeg vagy, idegesítőbb vagy nálam?

   -Részeg? Az mi? Valami innivaló? -csillogó szemekkel vártam a választ, de csak egy jó hangos röhögést kaptam. 
   -Igen, mondhatjuk úgy is Ice-chan. -megsimogatta a fejem és nevetett tovább- Ha részeg vagy, hívhatlak Ice-channak. Ilyenkor nem tíltod meg. -vigyorgott, közben beléptünk a hálómba- Hát ez nem a wc. Na, de.. ha már itt vagyunk.. -fülig érő szájjal lépett közelebb az éjjeliszekrényemhez. 

Az összes fiókba belenézett már, csak az alsóba nem. Mikor kihúzta, egyszerre elcsodálkozott, de vigyorgott is. Kivette, ami annyira megtetszett neki és felém fordul. Én közben az ajtófélfába kapaszkodtam, el ne essek.
   -Almás síkosító? Most.. komolyan? Minek neki íz? -majd összeesett a nevetéstől én meg azt sem tudtam miről beszél.
   -Az micsoda? -néztem rá bambán, neki meg felcsillant a szeme. Biztos valami szemétség jutott az eszébe. 

   -Ez? Innivaló. Megkóstolod? -közelebb jött hozzám, és vigyorogva a kezembe nyomta. 

   -Szeretem az almát. -mosolyogva, vagyis hát.. az minden volt csak nem mosoly, kibontottam, nyomtam belőle a kezemre és belenyaltam- Almás. -vihogtam, Toki meg majd megszakadt a nevetéstől. 

   -Kendd a kezedre, jó kézkrémnek is! -már a földön feküdtél és folytak a könnyeid én meg elkezdtem kenegetni a kezem a síkosítóval.    
   -Ez csúszós. -tátott szájjal néztem Toki-ra, de ő már rám nem tudott nézni, nem látott a könnyeitől, meg hallani sem nagyon hallott a nevetésétől- Megkeresem a wc-t. -kiimbolyogtam az ajtón és egyenesen a szemben lévő ajtó felé indultam.
Hát az az egyenes nem sikerült olyan egyenesre, de nagy nehezen eljutottam a kilincsig és tádáá.. Megtaláltam a wc-t. A saját lakásomban kerestem.. Nem vagyok normális, ha Toki-t mégegyszer beengedem ide. Beterpesztettem, lehúztam a cimbzárom és próbáltam célozni. Hát.. nem nagyon sikerült. Pláne, hogy a kezem rohadtul csuszott. A wc-t nem nagyon kellett lehúzni, nem sok ment bele. Rendbeszedtem magam, amennyie tudtam és elindultam az ajtó felé. Alig léptem kettőt, megcsusztam és hanyadt estem. Sikeresen beletenyereltem a tócsába, amit az előbb csináltam. 
   -Ez büdös. -fintorogtam egyett, aztán nagy nehezen feltápászkodtam és a csaphoz mentem. 
Megnyitottam és addig mostam a kezem, amíg még éreztem azt a szagot. Már 5perce a víz alatt van a kezem, mikor rájövök végre, hogy a mögöttem lévő tócsa szagát érzem. Az ajtóba pillantottam és láttam épp akkor álltál meg a küszöb előtt.
   -Te mi a fenét csináltál? Mi ez a szag? -befogta az orrát és körbenézett. Mikor meglátta a tócsát nem tudta sírjon-e vagy nevessen- Hát ez nem a wc. -végül aztán a nevetés mellett döntött. Sírni nem is lett volna oka. Tudja jól, miket művelek, ha túl sokat iszom, szóval nem érhette nagy meglepetésként. 
   -Mosom a kezem, mert belete.. 

   -Jójó! Nem érdekel mit csináltál. -vágott a szavamba nevetve. 

Elzártam a csapot, megtöröltem a kezem és csillogó szemekkel Toki-hoz fordultam.
   -Játszunk még? -kérdeztem, közben a felsőjét rángattam. 
   -Néztél már tükörbe? Tiszta kómás fejed van, a felsőd leöntötted sörrel, alig állsz a lábadon és még akarsz játszani? 

   -Igen, nagyon! -fülig érő szájjal mosolyogtam rá. Megforgatta a szemét és elvigyorodott. 
   -Hát jó. De most másik szabályokkal játszunk. Ha nem akarsz válaszolni a kérdésre nem csak innod kell, hanem vetkőznöd is. -vigyorogva a fejemre tette a kezét. 

Normális esetben nemet mondtam volna és elküldtem volna a fenébe, de mivel nem kevés pia volt bennem, ezért bólogattam, mintha azt kérdezte volna, hogy le akarom-e csapni a fejét fejszével. Még szép, hogy le akarom. Ezek után.. De hát nem igazán voltam magamnál. Visszamentünk a nappaliba, leültünk és Toki megfogta az üres üveget. 

   -Na, Ice-chan. Én kérdezek. Vagyis hát.. Most olyat játszunk, hogy feladatot kell mondnai, nem pedig kérdést. -mondta még mindig széles vigyorral és az üveget kocogtatta.
   -Úúú, izgalmasan hangzik. -vigyorodtam el én is és tapsoltam is, mint egy hülye gyerek. 
   -Na szóval.. Az találtam ki... hogy ezt az üveget ráhúzod a farkadra. Legalábbis megpróbálod. Ha nem sikerül, akkor innod kell. -mosolyogva átnyújtotta az üveget. Hát ez nem normális. 
   -Ez biztos, jó ötlet? Nem lesz tőle bajom? -vettem el az üveget, kicsit félve. Hát, hogy a picsába ne féltem volna. Azt a vékony szájú üveget... 
   -Dehogy lesz. -legyintett röhögve. 

Mivel nem voltam abban az állapotban, hogy felmérjem a dologot, ezért rábólintottam. Na ez most úgy hangzott, mintha Saa-chan mondta volna. Elfordultam, hogy azért mégse nézzen már közben. Lehúztam a cibzárom, elővettem és méregetni kezdtem azt a sörös üveget. Nagyon szűknek tűnt. Kicsit húzódzkódtam, de aztán elkezdtem. Az elején még egész könnyű volt, de utána kissé "megakadtam". 

   -Na, mi az Ice-chan? Mit nyögsz? -röhögött, és megfogta a vállamat. 
   -Nem megy tovább Toki. -hátranéztem rá a vállam fölött, ő meg még mindig röhögött. 

   -Jólvan, akkor hagyd. Nem akarom, hogy ilyen szorult helyzetbe kerülj. -először komoly volt a tekintete, már majdnem el is hittem, hogy most tényleg jót akar, erre elröhögi magát. Milyen meglepő.. 
Megkönnyebbülve nyúltam az üveghez, hogy nem kell tovább csinálni, de... Nem akart lejönni. Hiába húztam, nem jött.
   -Nem jön le. Rámszorult. Toki segíts már! -egyre erősebben húzogattam, de nem akart lejönni. Toki persze megint sírt a röhögéstől, nemhogy segített volna. Aztán mikor látta, hogy nagyon nem megy, elém állt csukott szemmel, kitapogatta az üveget és húzni kezdte ő is. Nem volt egyszerű, de azért sikerült. Mikor végre lejött, Toki hanyadt esett, a lendület miatt eldobta hátrafelé az üveget, az nekirepült a falnak és összetört. Tele volt szilánkkal a szőnyeg, nekem meg rohadtul fájt a micsodám.
   -Toki, te nem vagy normális! Méghogy nem lesz bajom. A lófaszt nem lesz. Rohadtul fáj. -simogattam magam miközben oldalasan feküdtem a kanapén. 
   -Nincs is semmi bajod, Majd elmúlik. -állt fel nevetve, és visszaült a helyére. 
   -De akkor is. 

   -Jajj, ne nyafogj már! Inkább mondd meg, én mit csináljak. -felhúzta a térdeit és édes( ami csak szerinte volt az) mosollyal várta a feladatot. 
   -De nem jut eszembe semmi. szóval.. vetkőzz! -jelentettem ki magabiztosan, miközben felültem.

   -Aztán miért? -kérdezte meglepődve.

   -Mert nem csináltál semmit. -mondtam elégedett fejjel. 

   -De nem is mondtál semmit sem. -egyre furcsábban nézett rám. Háh, végre nem én vagyok az, aki nem érti, mi van. 

   -Az egy dolog. De akkor sem csináltál semmit. És az a szabály, hogy akkor vetkőzöl. Nem mondtad, hogy kell is mondani valami feladatot ahhoz, hogy ne csináld meg. -jelentettem ki még elégedettebb mosollyal. Most úgy érzem magam, mintha én lennék Saa-chan. Most én filozofáltam. 

   -Bekaphatod, jó? -kinyújtotta a nyelvét morcosan- Részegen így levezetni valamit.. 

   -Na! Vetkőzz! -vigyorogtam- De én mondom meg, hogy mit vegyél le.
   -Meg a francokat! Ilyen szabály nincs.
   -Épp ez az. Nincs ilyen, ami azt mondaná, hogy nem mondhatom meg, mit vegyél le. -vigyorogtam, mintha egy országos töri versenyen mondtam volna meg a helyes választ. 
   -Fuu, ezt még úgy visszakapod! -nézett rám szúrós tekintettel- Mit vegyek le? 

   -Hmm.. mondjuk az alsód. -vihogtam. 
   -Mi van? Azt hogyan? Még a nadrágom is rajtam van. -értetlenkedett remélve, hogy majd így megússza a vetkőzést. 

   -Old meg! -kinyújtottam a nyelvem. Igen Toki, én is tudom nyújtogatni. 

Vett egy nagy levegőt, közben engem nézett a halálos tekintetével. Körülnézett, odasétlált a mellettünk lévő kisszekrényhez, elemelte az ollót, az alsója jobb és bal oldalát elvágta, és úgy szedte ki a nadrágjából a boxert. 

   -Most örülsz Ice-chan? -kérdezte gúnyosan, az boxerét mutogatva. 
   -Igen, nagyon is. -vihogtam és majdnem lefordultam a kanapéról. Nem számítottam rá, hogy elvágja. 

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége.