Félresikerült parti [6. fejezet /Ice pov./]

   -Ice-chan.. Kérdezhetek valamit? -súgta halkan a fülembe. Ez most..- Most akkor kire nyomulsz? Csakmert Tokicskának kiverted, de ma velem álmodtál és.. valami kurvára nyomja a csípőmet. -elvisította magát, ami után a többiek röhögése is úgy átment a fülemen, mint kés a vajon. Rame hangja meg, mint valami láncfűrész. Csoda, hogy nem süketültem meg. 
   -Idióta, mi lenne ha elengednél? -toltam el magamtól- Perverz állat. Az a kezem te agyoniskolázott. Mert tudod úgy öleltél meg, hogy megmozdulni nem tudtam és mivel a kezem pont ott volt, ezért ott is maradt. És most kérem a kulcsot! -Saa-chan felké fordultam- Ki akarok menni.
   -Nahát.. Hogy kinyílt a csipája, nem? -kérdezte Sala, Toki-ra és Rame-ra nézve. 
   -Add ide azt a rohadt kulcsot, vagy addig duglak, amíg lélegzel! -kiabáltam vörös fejjel. Lehet, hogy nem.. nem ezt kellett volna mondanom. 
   -Na és akkor most ki is a perverz? -vigyorgott Toki. 

   -Meg akar erőszakolni. Rame védj meg tőle. -Rame átölelte Sala-t és úgy tett, mintha az anyja lenne, vagy nem tudom. 
   -Semmi baj Sala. Nem fog bántani. -simogatta a fejét. 

   -Miért csak 5 ujjunk van? -nézegette a kezét Toki, mint valami agyhalott.
Hova kerültem? Mit keresnek ezek az idióták a lakásomban? Istenem.. csak egyszer jussak ki ebből a szobából. Lehet ki kéne hívni a mentőket. Rajtuk már csak orvos segíthet. Hirtelen megpillantottam a Saa-chan mögött lévő asztalon a kulcsot. Lassan araszolni kezdtem a fal mellett. Szerencsére Rame azzal volt elfoglalva, hogy Sala-t simogassa, Toki meg az ujjait számolta. Egyikük sem vett észre, ami.. elég hihetetlen, mivel alig 10 centire álltam tőlük. Na mindegy, a lényeg, hogy most végre kiszabadulhatok ebből a rohadt szobából. Óvatosan elemeltem a kulcsot, visszaaraszoltam vele az ajtóhoz, behelyeztem a helyére, elfordítottam és résnyire nyitottam az ajtót. Épphogy ki tudtam magam préselni rajta, de sikerült. 

   -Kijutottam! -kiabáltam fülig érő mosollyal.
Nem tartott sokáig az öröm. Gyorsan a számra csaptam, de már késő volt. Időm sem volt megfordulni, valaki a másodperc töredéke alatt fejbevágott valamivel. Vödör lehetett, mert olyan vödör hangja volt. Nem tudom, meddig lehettem eszméletlen, de mikor kezdtem magamhoz térni, végigfutott az agyamon, hogy az a három idióta mit csinálhatott velem egyszál boxerben. Azonnal kipattantak a szemeim és már reflexből indultam volna el a kijárat felé, de.. nem tudtam. Nem tudtam mozogni. Lenéztem a bal kezemre, majd a jobbra, aztán a bal lábamra, utána a jobbra. Ezek.. ezek szadista állatok. Kiláncoltak a kanapémhoz. Hál' istennek az alsóm nem vették le. Vihogást hallottam a szobám felől. Persze kimásét, mint Rame-ét. Félve odafordultam és mit látok? A fiókjaimban matatnak. Addig jó, amíg a dolgokat, amik benne vannak, nem akarják ellenem használni. Nagyon remélem, hogy csak szórakozásból nézegetik a fiók tartalmát. Még kicsit kómás voltam, nem nagyon tudtam megszólalni. 

   -Felébreeeeedt. -vigyorgott rám Sala. 
   -Na végre. Mondtam én, hogy nem öltem meg. Csak kicsit nagyobbat ütöttem a kelleténél. -vihogta Rame. Szóval ő volt.. Kis rohadék. 

   -Egyébként.. Még mindig nem értem, miért kötöztük ki. -Toki a semmibe bambulva agyalt. Mi a fenét csináltak vele? Ha rajta múlna már rég egy műfarokkal feküdnék a seggemben.
   -Hogy-hogy nem beszél? -közelebb hajolt Rame és az orrom böködte. 
   -Talán ha megcsikizem. -guggolt le mellém Saa-chan vigyorogva. 

Kiroppantotta az ujjait és lassan simogatni kezdte a combjaim. Persze, hogy ott vagyok a legérzékenyebb. Kezdhette volna az oldalammal, de nem. Neki a combommal kellett. Próbáltam visszafolytani a nevetést több-kevesebb sikerrel. Rohadtul csikis volt. És még csak lefogni sem tudom Sala kezeit, mert ki vagyok kötve. Ez már kínzásnak számít. 

   -Hagyd abba! Kérlek, hagyd abba! Hagyd abba! -már folytak a könnyeim, annyira nevettem. Ennél még az is jobb lenne, ha az ereim vagdosnák, vagy valami hasonló.

   -Dehogy hagyom. Addig folytatom, amíg.. amíg.. -egy pillanatra megálltak az ujjai Saa-channak és gondolkodott- Amíg kedvem van hozzá. -folytatta vigyorogva. 

Rame elővette a mobilját és kamerázni kezdett. 

   -Ne videózz te.. te.. -kicsit nekem is gondolkodnom kellett, mit mondjak, ami elég sértő- Te hermafrodita. -lehet, hogy ez durva volt, de jelen pillanatban kurvára szarok rá, hogy megsértődik-e vagy sem. 
   -Ezt most.. nagyon nem kellett volna. -a vigyor az arcáról átváltott gyilkos tekintetté- Sala, menj arrébb!

   -Hoppá.. -elfehéredve néztem rá. 

   -Részvétem. -veregettem meg a vállam Sala, majd felállt és Toki mellé sétált, aki még mindig az ujját számolva gondolkodott. 

Rame letérdelt a lábaim közé, (igen merthogy terpeszbe kötöztek ki) közelhajolt kozzám és úgy nézett rám, hogy ölni tudott volna a szemeivel.Nyeltem egy nagyot, nem mertem se megmozdulni se megszólalni. Rátámaszkodott a combjaimra és elvigyorodott.
   -Hermafrodita mi? Megmutassam milyen, ha az ember az? -vigyorogva még közelebbhajolt.
Már majdnem lesmárolt, mikor a nyakamhoz hajolt és végignyalt rajta. Nagy szemekkel pislogtam, még a hideg is kirázott.
   -Vagy bocsánatot kérsz, vagy folytatom és akkor már joggal mondtatod, hogy az vagyok. -suttogta a fülembe, majd elhajolt a nyakamtól. 
   -Sajnálom, ne haragudj, nem akartalak megbántani, bocsánat, soha többé nem mondok ilyet. Soha, megígérem. Mindig kedves leszek hozzád, egy rossz szavam sem lesz, csak nagyon kérlek, ne folytasd. Én még.. én még fiatal vagyok ehhez. -könyörögtem, mint aki az életéért küzd. 

   -Okos Ice-chan. -a vigyorát édes(vagyis csak szerinte édes, engem a hideg rázott tőle) mosoly váltotta fel és megsimogatta a fejem. 
Kimászott a lábaim közül és lehuppant a kanapéra.

   -Engedjétek el! Vagyis.. -ránézett Toki-ra, majd Sala-ra- Inkább csak te. Toki nincs abban az állapotban. -vihogta Rame. 

   -Azt mondod? -kérdezte Sala, miközben Toki felé fordult. 
Megbökte a homlokát és várt. Semmi reakció. Tiki-Toki tovább bámulta a semmit. Integetett a szeme előtt Saa-chan, de erre sem reagált. 

   -Nem lehet, hogy beszívódott az agyába az alkoholos filc? Kicsit már le van kopva a homlokáról az írás. Bár az teljességgel lehetetlen, hiszen az agyáig nem mehet el az anyag. Át kéne jutnia a koponyán, ami nem lehetséges. -azt hittem már nem lehet rosszabb, de mégis. Sala már megint filozofált. Pedig már nagyon is megszoktam, hogy nem gondolkodik hangosan minden értelmetlen szaron.
   -Ne pofázz, inkább köss már ki! -vertem a fejem a falba. 

   -Hogy mondod? Visszamenjek? -nézett rám Rame azzal a gyilkos vigyorával.

   -Nem kell, jól megvagyok egyedül is. -vigyázba vágtam magam, amennyire lehetséges volt így kikötve. 

   -Szóval? -vigyorgott tovább Rame. 
   -Sala, lennél.. lennél olyan kedves és kikötözöl? -erőltettem egy mosolyt, Sala jól kiröhögött, Rame meg megint megsimogatta a fejem. 
Mikor végre tudtam mozgatni a végtagjaim, az volt az első, hogy bementem a szobámba és felöltöztem. Visszamentem a nappaliba, ahol az a három idióta úgy viselkedett, mintha otthon lenne. Rame a kanapén fetregnve nézte a tévét, Sala az íróasztalomon kutakodott, dalszövegeket olvasott, Toki meg.. hát ez egy külön élmény volt. A sarokban ült, a lábai terpeszben, a haja tiszta kóc, még mindig a lehányt ruhája volt rajta, de most már nem számolta az ujjait, csak a mutatóujját nézte. Lehet tényleg beszivárgott az agyába a filc. Legszívesebben elküldtem volna őket a fenébe, de megszólalni sem mertem. Féltem Rame-tól. 

   Elég éhes voltam. Bementem a konyhába valami kaja utána nézni, de nem sok mindent találtam. Be kéne vásárolnom. Épp feladtam a keresést, mikor megláttam az asztalon egy narancsot. Lecsaptam rá, mintha egy lakatlan szigeten találtam volna. Boldogan bontogattam, amíg bele nem fröccsent a szemembe a leve. Miért is ne, mindkét szemembe. Hátraléptem párat, így szerencsésen neki tolattam a szekrénynek, ahol a fűszereket tartottam. A só ráborult a fejemre, és mikor megfordultam, amit fogalmam sincs, hogy miért csináltam a paprika is rámborult, egyenesen az arcomba. Gondolom nem kell mondanom, hogy milyen csodás érzés volt. Kerestem a poharam, amibe pár perce töltöttem vizet. A polcon tapogatóztam, minden a kezemügyébe került, csak a poharam nem. Mire megtaláltam, belenyúltam egy tál lekvárba, levertem a villákat a tartójukkal együtt, de végre megtaláltam a poharat. Magamra öntöttem, remélve, hogy kimossal majd a szememből a narancslevet meg a paprikát. A padlóra több víz ment, mint a fejemre, de annyi haszna volt, hogy most már láttam is valamit. Elindultam egy törölközőért, de alig léptem párat és elcsúsztam a víztócsában. Nagy nehezen sikerült felkászálódnom és kimennem a konyhából. A nadrágom csurom víz volt a hajammal együtt, a kezem lekváros volt, az arcom piros a paprikától, a szemeim vörösek, a homlokomon egy csíkban folyt a só a fejemről és még egy villa is beleakadt a hajamba. Mikor Sala-ék megláttak, már vártam a visítást, a földön fetrengést, de semmi. Felálltak mind, és közelebb jöttek.  Jobban mondva csak Sala és Rame. Toki még mindig az ujját vizsgálta.
   -Te mi a jó istent csináltál ember? -kérdezte tátott szájjal Rame. És most nem nevetett. Végre. Talán van benne egy kis együttérzés.
   -Narancsot akartam enni. -mondtam, miután kiköptem egy adag paprikát a számból.
   -Na.. narancsot? Ninja narancs volt, vagy mi a picsa? -na eddig tartott a jószívűsége. 
A vállamra tette a kezét és úgy röhögött. Sala még mindig tátott szájjal nézett rám.
   -Jobb lesz, ha most haza megyek. -fogta magát és elindult.
Az ajtó előtt megállt, megfordult és visszasétált Toki-hoz. Megfogta az egyik kezét és húzta maga után. Reggel óta ezt vártam, hogy végre elmenjenek, de most.. nem nagyon örülök neki. Itt maradtam.. egyedül.. Rame-val. Még a gondolatától is félek. Mikor végre abbahagyta a nevetést, megtörölte a szemét, mert könnyesre röhögte, majd körülnézett.

   -Na Ice-chan.. Mit játszunk? -kérdezte mosolyogva. 

Félresikerült parti [ 5. fejezet /Ice pov./ ]

    -Te ennyire meg akarsz halni? -gyilkos tekintettel nézett rám, de úgy, hogy majdnem összefostam magam. Tényleg rohadt ijesztő volt.
Megráztam a fejem, de már késő volt..
   Megindult felém és már emelte a kezét, hogy lekeverjen egyet, de csak azt láttam, hogy fölnyalja a padlót. Biztos megbotlott a szőnyegben, azért esett el. Épp kitört volna belőlem a nevetés, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem. Az hang felé fordultam, és megláttam Rame bácsi-t meg Saa-chan-t az ajtóban. Ezek meg mit keresnek itt? És hogyan jöttek be? Zárva volt az ajtó.
   -Mi a fenét csináltok? -kérdezte Rame visítva.
   -Ezt inkább én kérdezhetném. És kérdezem is.. Mi a fenét csináltok? -a vigyor az arcomról "átalakult" mérges tekintetté. 

   -Saa-chan aggódott, ezért eljöttünk megnézni, hogy hogy vagytok. -mondta széles mosollyal Rame miközben Sala vállára támaszkodott. 

   -Nem aggódtam. Te rángattál ide. -jelentette ki Sala egy dobbantás kíséretében. 
   -Mi van Toki-val? -Rame közelebb lépett és két apró rúgást adott Toki vállára, aki mozdulatlanul feküdt. 

   -Nem tudom. -megvontam a vállam és elindultam a konyha felé, de alig tettem egy lépést és is eltanyáltam. 

Csak én nem a szőnyegben estem el hanem, Toki húzta ki alólam a lábam. Mikor feljebb fogott a lábamon, már rúgni készültem, de hirtelen elengedte a lábam. Jobban mondva Rame ráült a hátára és a kezeit lefogta. Úgy ült ott vigyorogva, mint egy 5 éves, aki most ül először hintalovon. A füléhez hajolt és jó hangosan kiabálta:
   -Mi az Toki? Csak nem sokat ittál megint?
   -Öngödj ööööl! -morogta valami.. valami nem is tudom milyen hangon, mivel Rame a fejét a padlóhoz nyomta. 
   -Mi? Mit mondasz? Nem értem. 

   -Rame engedd el! Szerintem bőven elég volt neki a tegnap este meg a ma reggel. -úristen. Én most tulajdonképpen segítettem Toki-nak. Beteg vagyok vagy mi? 
Rame durcásan lemászott róla, majd leheveredett a kanapéra és nézelődött. Felálltam és elindultam újra a konyha felé.
   -Azt csináltok, amit akartok. Ennek a háznak már úgyis mindegy. -legyintettem, majd eltűntem az ajtó mögött- Sala, te meg ülj le! Ne állj ott, mint egy hülyegyerek! -kiabáltam vissza. 
Vizet engedtem a kádba, közben levetkőztem. Mielőtt beszáltam volna a jó forró vízbe, az ajróta pillantottam. Fogtam a tükör előtti polcon lévő kulcsot és biztos, ami biztos, bezártam az ajtót. Nehogy véletlenül Toki, vagy akár Rame bácsi be tudjon jönni. Beléptem a kádba és elkefüdtem benne. Milyen jó meleg. Egész nap szívesen lennék itt. Csönd is van, meleg is van. Egy ideig a habokkal szórakoztam, meg azzal, hogy a lábaim felváltva ki-be emelgetem a vízből és nézem, hogy folyik le róla a víz. Meg a kezemmel simogattam a víz tetejét. Komolyan, mint valami elmebajos. Mikor elfogyott a hab, és már annyira elálmosodtam, hogy nem tudtam emelgetni a lábam, kezdtem belecsúszni a vízbe.  Mivel nem akartam megfulladni, pláne úgy nem, hogy 3 idióta van a nappalimba, ezért kitettem a kezeim a kád szélére így tudtam magam tartani, még ha aludtam is. Reméltem végre tudok aludni nyugodtan, nem zavar senki.. de nem sikerült. Éppenséggel senki nem zavart, csak az álmomban. Miért is ne drága Tiki-Toki is benne volt. Valami bárban voltunk. Szerintem sztriptíz bár lehetett, mert Rame egy rúdon tekergett bikiniben. Megjegyzem tanga volt rajta. És nem.. Ne volt szép látvány! Bár a körülötte nyáladzó fiúknak biztos nagyon bejött, mert nem győzték dugdozni a bikinifelsőjébe a pénzt. Mondjuk sok minden nem akadályozta őket abban, hogy véletlenül ne férjen bele. Nem mondom egész érdekesen lépdelt abban a rohadt nagy magassarkúban. Mint valami flamingó. A szőke haja meg leért a térdéig. Nem hiszem, hogy paróka volt, mert állandóan beletúrt meg dobálta és még csak félre se csúszott. Toki leült az egyik kanapéra és onnan nézte Rame-t. Én meg csak álltam és néztem azt a sok idiótát, akik ott urgáltak előtte. Mikor felémfordult és puszikat kezdett dobálni meg kacsintgatott valahogy.. valahogy ellenálhatatlannak tűnt.. és hátraestem. Még jó, hogy mögöttem volt az a kanapé, amin Toki ült és arra estem rá félig ülő pózban. Pillanatok alatt előttem termett, terpeszbe rúgta a lábaim és közéjük furakodott. Egyik lábával az ágyékomhoz térdelt és az ujjait végighúzta a nyakamon. Valami elképesztő szexi arcot vágott, a szám meg tátva maradt. A fülemhez hajolt és suttogni kezdett valamit. Először nem értettem tisztán.
   -Fagyiember! Ébresztő Fagyiember! Valami áll a vízben. -Rame vihogására kelni borzasztó volt. Főleg egy ilyen álom után. De várj.. hogyan  jöttek be? És mi az, hogy valami áll a vízben? 
Kipattantak a szemeim és magamra rántottam a törölközőm. Szerencsére a káb mellett volt egy széken. Felugrottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Ott álltam előttük a vízben, csurom vizes törölközővel, álmosan. Nem igazán erre gondoltam, mikor nyugodtan akartam aludni.
   -Mi a fenét kerestek itt? Hogy jöttetek be? -kérdeztem falfehéren. Ezek most láttak engem ruha nélkül.. Uramisten.. 
   -Nyitva volt az ajtó. -visította Rame. 
   -Bizonyára rossz kulcsot használtál. -jaj Saa-chan, úgy hiányzott már az okoskodásod. De ez most minden eddiginél idegesítőbb volt. Mert közben nevetett rajtam. Még Sala is.. Sala is látott mesztelenül.. 

   -Mit álmodtál Ice-chan? Mitől állt ilyen szépen a kis farkad? -kérdezte szintén visítva Toki. Most erre mit mondjak? Nem mondhatom, hogy Rame-tól.
   -Semmi közöd hozzá! -úgyse jönnek rá. Csak természetesen kell viselkednem. 

A derekamra kötöttem a törölközőt és teljesen nyugodtan kimásztam a kádból. Ahogy kiléptem megcsúsztam a kövön és hanyadt vágtam magam. Na szép. Ezt jól megcsináltam. Ekkora idióta, hogy lehetek. Természetesen a többiek már fetrengtek a nevetéstől, még Saa-chan is. Jut eszembe.. ő is benne volt az álmomban. Ő volt az az öltönyös fickó, aki a legtöbbet fogdozta Rame combjait. Valahogy el kéne ezt mondanom, de anélkül, hogy eláruljamén mit csináltam. Jobban mondva velem mit csinálatk.. Akkor legalább nem én lennék a nevetség tárgya. 

   -Saa-chan, én a helyedben nem nevetnék ennyire. Azok után, amiket az álomban csináltál.. Rame combjait fogdoztad. Ő meg rózsaszín binikiben vonaglódott egy rúdon magassarkúban. Toki, te meg őt bámultad. -elégedett fejjel álltam fel a földről, karbatettem a kezeim és néztem a csodálkozó arcokat. Mind tátott szájjal nézett rám. 
   -És jól néztem ki? -törte meg a csendet Rame vigyorogva. Ez a marha még örül is neki. 
   -Igen nagyon. -mondtam fintorogva- Legalábbis nagyon azt hitted. Még rám is másztál. -gyorsan a számra csaptam. Hogy lehetek ekkora idióta? Saját magammal baszok ki. 
   -Szóval arra állt fel a farkad? -Rame vigyora eltűnt és tátva maradt a szája- Nem is tudtam, hogy tetszem neked Ice-chan. -és most megint vigyorog. Ez az ember skizó vagy mi? 

   -A francokat tetszel! Nem vagyok langyi pajti! -hátraléptem párat, mert kezdtem megkérdőjelezni, hogy Rame teljesen biztosan hetero-e. 

   -Hát pedig.. -Toki, te csak hallgass! Ne vigyorogj ott a háttérben, mert letörlöm az arcodról véletlenül. 

   -Meg kell jegyeznem, igazán szép kis szerszámod van. -közelebb lépett párat vigyorogva. Mész innen Rame! Ha hozzám mersz érni, levágom a kezed. De héj.. 
   -Mi az, hogy kicsi? -kérdeztem félig kiabálva és enyhe gyilkos tekintettel. Most telt be a pohár. Az enyém nem kicsi!

   -Most komolyan Ice farkáról beszélünk? -kérdezte kis fintorgással Toki, aztán ő is nekiállt röhögni. 
Én meg csak álltam előttük vörös fejjel, de nem attól volt vörös, mert ideges voltam. Igen.. Én ilyet is tudok. Nekidőltem a falnak és vártam, mikor unják meg végre a nevetést. Nem mondom eltartott egy darabig, pláne úgy, hogy mikor végre abbahagyták Rame vagy Toki benyögött egy olyat, hogy "hogy állt neki" meg "azt hiszi, hogy az övé nagy" és még hasonlóakat. Úgy 10 percig tartott, aztán megunták a témát. Megtörölték a szemüket, mert könnyesre röhögték magukat rajtam, utána mindhárnam rámnéztek, mintha várták volna, hogy csináljak valami idiótaságot, amin még lehet röhögni. Na azt már nem! Elég volt ez a (majdnem)2 nap.
   -Most mi van? Mire vártok? -lassan elindultam az ajtó felé. 
Mindhárman engem néztek, ami  hadd ne mondjam, rohadt idegesítő volt. Elértem az ajtóig és még nem történt semmi. Hűűűha! Épp nyúltam a kilincsért és Sala lerántja rólam a törölközőt. Teljesen lefagytam. Nem zártam ki, hogy valaki megteszi. Dehogy éppen Saa-chan.. Egészen idáig csak megjátszotta magát és valójában egy szemét kis dög? Mi a picsa? Mindenki skizó? Pár másodperc csend után megcsapja a fülem Rame visítása, Toki vihogása és Sala röhögése. Egy napra egyedül hagytuk Saa-chant Rame-val és ez történik? Megtonrotta "mindent tudok és semmi nem mókás a számomra" professzort. Ehhez már tehetség kell. Vagy csak Rame. Na jó.. Most már tényleg meguntam, hogy mindenki rajtam röhög. Én is jól akarok szórakozni. Vettem egy mély levegőt, megfordultam felvettem a "fuck yeah! nézzetek rám, isten vagyok" arcot és nekidőltem az ajtónak.
   -Ha ennyire akarjátok, hát legyen. Nézzétek csak. -elégedett fejjel néztem végig rajtuk.
De nem nevettek. Sőt, még csak nem is mosolyogtak. Hunyorogva körbenéztek a szobában. 

   -Mi az istent kerestek? -ezeknek mi bajuk? Talán megvakultak ettől a szép látványtól? 
   -Mit kell nézni? Nem látok semmit. -kérdezte Rame félig már vigyorgva. 
   -Hozzak nagyítót? -én megütöm.. Megütöm Sala-t! Azon csodálkozom, hogy Toki még nem mondott se..

   -Szerintem nem szükséges. Azzal se látnánk semmit. Max. egy kis hangyát. -kellett mondanom. Ez a vigyor már megint. És ez a nevetés.. kezd idegesítőbb lenni, mint Rame visítása. És az már világrekord. 
   -Ahhoz képest, hogy tegnap vállbarúgtalak, lehánytalak, leöntöttelek egy vöröd hideg vízzel, amíg aludtál, vízbe tettem a kezed, firkáltam az arcodra, mire felkeltél összehugyoztad magad és utána még ölbe is hánytad magad, egészen vidám vagy. -há! Most a többiek megtudták, hogy mik történtek este. Megint nem rajtam fognak nevetni.
   -Szóval ezért van a homlokodra írva, hogy "fuck me" és azért van macskabajszod. -elemezte ki Rame Tiki-Toki arcát, közben az állát vakargatta. 

   -Rajta miért nem nevettek és rajtam miért? -durcásan felhúztam az alsómat, karba tettem a kezeim és úgy álltam ott, mint egy sértődött óvodás. Nem, most nem Toki-t hasonlítom egy óvodáshoz. 

   -Ugyan Ice-chan. Tudod, hogy szeretünk. -mondta Sala nyájasan és mosolyogva. Már majdnem elhitem, mikor elért az agyamig, hogy ezt Sala mondta. Hogy egyáltalán megszólalt. És nem filozofált. 

   -Igen, szeretünk téged. -mosolygott Rame is és elindult felém. 
   -Hé! Menj innen! Ne gyere közelebb! Hallod? -próbáltam hátrálni, de hamar elértem az ajtót. A kilincsre tettem a kezem, de.. az ajtó nem nyílt. Mi a franc?- Miért nem nyílik az ajtó? -kérdezem, közben rángatom a kilincset. 

   -Hoppá! -mutatta fel a kulcsot Sala vigyorogva.
Amíg azon csodálkoztam, hogy Saa-chant vigyorogni látom, Rame odaért hozzám. És megölelt. Nem hiszem el. Már megint kezdi. Miért pont velem? Nem volt elég, hogy gátlástalanul a földbe tapostak, most még meg is ölel? Hmm.. Ez milyen tudományosan hangzott. Ezt ki is kéne mondanom, nem csak gondolnom. De.. miért nem mondom már? Miért csak magamban beszélek róla? És még mindig. Na jó.. inkább hagyjuk, nem mondom ki. Valami furcsa. Rame még mindig rajtam lóg és még nem mondott semmit. Most félnem kéne?
   -Ice-chan.. Kérdezhetek valamit? -súgta halkan a fülembe. Ez most.. 

Félresikerült parti [ 4. fejezet /Ice pov./ ]

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége.  
   -De ne legyél gonosz! Így is fáj már a farkam, nem akarom, hogy még valamim fájjon. -nem szokásom nyafogni, de most nyafogtam. Tényleg nagyon fájt, amiért még Toki olyat fog kapni, hogy csak na. De még nem tudom mi lesz az. 
   -Jó-jó nem leszek gonosz. Csak kicsit. -már megint ez a vigyor. Pontosabban még mindig. A tenyereit az orra előtt összecsapta és úgy nézett rám, mintha valami gyilkos lennék, és most ítélkezne felettem-    -Hmm.. Mi lenne, ha.. ha fejenállnál? -még szélesebben vigyorgott és a szemben lévő falra mutatott- Ott.
   -Csak ennyi? Álljak fejen? -azt hittem valami durvábbat talál ki. Na nem mintha baj lenne. Ez tökéletes így. 
Bólogatott, én vállat vonva a falhoz léptem, mert hát fejen állás? miért is ne? Végülis jó voltam tesiből. Rákészültem testileg-lelkileg, leguggoltam, a fejem a faltól picit távolabb tettem és már rugaszkodtam volna fel, mikor éreztem, hogy valami megindult a gyomromtól a szám irányába. Nem nagyn törődtem vele. Erre is vállat vontam és fellöktem magam a lábaimmal. A pólóm persze felcsúszot. Vagyis.. mivel fejjel lefelé voltam le. De ha úgy nézzük fel.. Ez teljesen mindegy volt. Tokinak bőven elég volt az, hogy kint volt a hasam. Odasétált elém és az ujját lassan húzogatni kezdte az oldalamon, majd a hasamon folytatta. Én meg rohadtul csikis vagyok, neki álltam nevetni, de nemhogy lejöttem volna a fejenállásból, még tartottam magam amolyan "én bírom tovább" arckifejezéssel. Addig-addig nevettek, amíg nem éreztem valami meleget a nyelőcsövemben. Abban a pillanatban leeresztettem a lábaim, pontosabban lecsaptam őket, Toki vállára, aki ettől a földre esett. Igen. Ha úgy nézzük lerúgtam szegény Tiki-Toki-t. De ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami ez után jött. Annyi időm volt csak, hogy a fal felől Toki felé fordultam és egyrészt nyakon, másrészt háton hánytam. Szép sárgás-barna színe lett a gyereknek. Sokkal jobban éreztem magam, hogy kiadtam ezt magamból. A "nagy parti szervező" viszont kevésbé. Megdermedten feküdt a földön, nagy, kerek szemekkel bámúlta a cipőmet. Lehajoltam hozzá és megbökdöstem a homlokát.

   -Élsz még Tiki-Tokkancs? -jól képenröhögtem. Most visszakapta, amit eddig ő adott nekem. 
Nem mondott semmit, meg sem mozdult. Leültem mellé, leemeltem az asztalról az egyik sört és belekortyoltam. 

   -Kérsz Tokkancs? -vigyorogva nyújtottam felé az üveget. Még mindig semmi. 
Felálltam, letettem az üveget és kimentem a fürdőbe. Hirtelen megcsapta az orrom az a büdös, ami nekem köszönhető ugyebár. Kerestem egy vördöt, megtöltöttem félig langyos vízzel, bár ha jobban visszaemlékszem, teljesen hideg volt. Beterpesztettem Toki fölött és nyakon öntöttem. erre persze már egyből felpattant. És még beszélni is tudott. 

   -Te idióta állat! Lehánysz és még utána meg is akarsz ölni? -kiabálni kezdett, de nem is akárhogy. Talán még habzot is a szája. Azért ennyire nem volt ez durva. Vagy.. mégis? 
   -Ahelyett, hogy megköszönnéd, itt ordíbálsz, mint akinek éppen megjött. -karbatettem a kezeim és lenézően néztem rá. Persze nem gondoltam komolyan. De nyílván, hogy ő komolyan gondolta. 

   -Mit köszönjek te seggfej? -megfogta a vödröt, amit az előbb tettem le magam elé és azzal ütni kezdett. Még jó, hogy részeg volt. Különben talán még lett volna benne annyi erő, hogy talán megérzem az ütését. Így még simogatásnak sem mondhattuk. 
   -Há azt, hogy megfürdettelek. Nagyon szívesen. -elégedett fejjel leültem a kanapéra és megbontottam egy másik sört. Nem baj, hogy még az a félig teli ott volt, nem baj. 

Toki feje teljesen vörös lett. Ha felvett volna valami zöld köpenyt, akár egy paradicsom bokor cosplay-nek is nézhette volna bárki. - Menjél és vetkőzz le! Tudsz róla, hogy szörnyen bűzlesz? -néztem rá fintorogva.
   -Ez most.. -a bal szeme rángatózni kezdett. Hűha! Még a végén agyonver egy párnával- Nagyon rosz ötlet volt Ice-chan. -most meg már vigyorog. Ez se tudja, mit akar. 

Lassan lépdelni kezdett felém. De nem vicc, tényleg nagyon lassan jött. Azt hittem sosem ér ide. Amíg lépett kettőt, meg tudtam volna csinálni egy 3 fogásos vacsorát Londonban. És még visszafele fagyit is tudtam volna venni. Tényleg jut eszembe.. van itthon fagyi. Majd attól megnyugszik. 

   -Megyek hozok karamellásfa.. -épphogy felálltam a kanapéról a földön találtam magam, Tokival a hátamon.- Mi lenne, ha leszállnál rólam? Így nem tudom hozni, a fagyidat.
   -Megfolytalak fagyiember! -a nyakam próbálta szorongatni, több-kevesebb sikerrel. Alig éreztem valamit. 

   -Majd szólj, ha elkezdted. Vagy már csinálod? Bocs, nem vettem észre. -vihogni kezdtem, mire ő leszállt rólam és az asztal lábát szorongatta. 

   -Te is meghalsz! -rángatta az asztalt és folytogatta a lábát. Ezt valahogy nem bírtam ki. Muszáj volt levideóznom. Ekkora egy marhát. 

Még pár percig néztem, ahogy ott vergődik az asztal alatt, aztán szépen lassan abbahagyta a kiabálást is meg a rángatózást, és elaludt. Nem bizos, hogy jó ötlet volt ez részéről. Túl nagy csábítás volt arra, hogy ne kenjem össze valamivel az arcát, vagy ne dugjam vízbe a kezét, hogy bevizeljen. Először is fogtam egy filcet, persze alkoholosat, nehogy le tudja mosni, és a homlokára írtam, hogy "FUCK ME". Szép nagybetűkkel, hogy olvastahtó legyen. Ahhoz képest, hogy részeg voltam, egész szépen írtam. Aztán rajzoltam neki cicabajszokat és az orrára egy szívecskét. Utána megtöltöttem egy poharat vízzel és beletettem a jobb kezét. De még mielőtt ezt megtettem volna, levettem róla a pólóját, mert már a hányinger kerülgetett a hányásszagtól. Ezek után leültem a kanapéra törökülésbe és iszogattam magamban.
Nem emlékszem mikor, de elaludtam én is. Mikor felébredtem a plafon kicsit hullámzott még, de pár perc után láttam rendesen és egyből balra pillantottam. És mit láttam? Mr. Tiki-Toki-Tokkancs ugyanabban a pózban ahogy elaludt, úgy feküdt csak kicsit más szagok keringtek körülötte. Sikeres volt a poharas-akcióm. Alig hiszem el, tényleg bevizelt. Gyorsan előkaptam a telefont és lefényképeztem, mielőtt felkelt volna. A hangos röhögésemre felébredt, pedig még szívesen néztem volna így. Pislogott párat, kivette a vízből a kezét és megtörölte a szemeit. Nem is volt neki feltűnő, hogy vizes lett a feje. Lassan felült, körülnézett aztán a nadrágjára pillantott. Egy darabig nézte, aztán felemelte a jobb kezét, ami eddig a pohárban volt. A pohárra nézett, újra a nadrágjára, majd rám. Úgy mosolygott, mint akinek elmentek otthoról. Komolyan, rendes félelmetes volt. Vártam, hogy mondjon valamit, de ő csak nézett. Én sem szólalatam meg, jobb a békesség. Egy kis idő után, mikor már kellemetlen volt már ez a bambulás és a kínos csend, elfehéredett, előlre hajolt és ölbe hányta magát. Gondolom akkor jött ki rajta az, amit tegnap este összeivott. Most kivételesen nem volt kedvem nevetni rajta. Aztán végiggondoltam, hogy ő miket csinált velem.. És akkor kezdtem el röhögni. Megérdemli a kis dög.
   -Milyen szép mintás lett a nadrágot, a szagáról nem is beszélve. -visítottam, miközben a kanapén fetrengve röhögtem rajta. 
   -Ugye? -rámnézett mosoylogva. Mi a fene? Tokinak tényleg elmentek otthonról- Megtennél nekem valamit Ice? Kimosnád a ruháim? 

   -P-persze. -furcsán néztem rá, nem tudtam mi ebben a csel. Mit akar ezzel? 
   -Tudod mit? Nem is kell. Elég egy ölelés és elfelejthetjük ezt az egészet. -felállt most már vigyorogva és elindult felém. 

   -Menj innen héé! -el akartam futni előle, de mire elindultam volna már magához rántott. Ahhoz a büdös és undorító ruháihoz  szorított. 
   -Ugye milyen jó így? -suttogta a fülembe vigyorogva és egy gonosz nevetést is tett a végére.

   -Engedj már el Toki! Ez undorító, már érzem, hogy átázott a nadrágom miattad. -ellöktem magamtól és megnéztem mennyire mocskolt össze. Hát nem kicsit- Ezért kinyírlak!
   -Te? Te engem? Biztos vagy te ebben Ice-chan? -mondta gúnyosan közben közelebb lépett.

   -Nézz rám , mit csináltál velem! -láttam a szemében ennél a mondatnál, hogy nagyon felment a pumpája. Bevörösödtek a szemei. 

   -Én veled? És te velem? Te néztél már rám? -amíg kiabált, komolyan attól féltem, hogy mindjárt kitépi az összes haját aztán az enyémet is és szétveri a házam. 

   -Igen néztem. Jól állnak ezek a színek. -ezt nem bírtam ki. Muszáj volt. Ez megér egy verést. És nem, nem vagyok mazoista. 

   -Te ennyire meg akarsz halni? -gyilkos tekintettel nézett rám, de úgy, hogy majdnem összefostam magam. Tényleg rohadt ijesztő volt.
Megráztam a fejem, de már késő volt.. 

Halihóóó! x3

 Bocsesz, hogy már vagy 3 hete nincs Félresikerült parti 4. fejezet, de mindig közbejött valami hétvégén. Mivelhogy a suli miatt ugye alig van valami időm ._. Múlthéten beteg is voltam és most is az vagyok.. Nem hiszem, hogy még ezen a hétvégén jön a folytatás, de igyekszem >w<

Félresikerült parti [ 3. fejezet /Ice pov./ ]

    -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem..  
   -Elsősorban.. -kezdett neki vigyorogva- Attól, ha a fülem mögött nyalogatnak. És.. ha suttognak a fülembe minden féle perverz dolgokat. Meg, mikor.. -gyorsan befogtam a száját. Nem akarok többet hallani. Egyáltalán nem is akartam hallani ezeket- Olyan vagy... Most miért nem mondhattam el, hogy még attól, hogy ha k... -hallgass már el! Most nem engedem el. Nem akarok hányni. 
   -Áúúú! -megharapott. Toki te tög! 

   -Ha mégegyszer ezt csinálod, leharapom a farkad. -megtörölte a száját elégedett fejjel.

   -Mintha én lennék a hibás. -hát ez hülye. Még neki áll följebb. Ezt már tényleg nem tudom el hinni. Komplett hülyékkel vagyok körülvéve. 
   -Most mit tátod a szádat? Különben is.. te akartad tudni. A te hibád az egész.
   -Hogy mi van? Te teljesen meghibbantál?  -egyszer még a diliházban találom magam miatta. 
   -Te vagy a hibbant, nem én.  -pompás. Most már hibbant is vagyok. De jó nekem. Húúú! 

   -Akkor ünnepeljük meg a hibbantságomat! -mondtam vigyorogva és jól meghúztam a sörömet- Fenébe. Elfogyott. De nem baj, mert van még bőven. -elvettem még egy üveget, megbontottam és egyből lehúztam a felét. 
   -Azta.. milyen mély torkod van. -kiabálta nevetve. Végre mondott valami vicceset is. De lehet csak azért találom annak, mert félig részeg vagyok. 

Elfeküdtem a kanapén, a lábaim rátettem Toki vállára és addig ittam, amíg ki nem végeztem 4 üveg sört. Felültem, ránéztem Tokira kómásan és vihogni kezdtem. 

   -Ott van valami banra csík az arcodon. -nyúltam az arcához, mire ő megfogta a kezem. 
   -Az a hajam te gyökér! -a képembe nevetett én meg azt sem tudtam hol vagyok. Asszem.. megint többett ittam, mint kellett volna. Most már nem másnapos vagyok, hanem még aznapos. 

   -Hol a wc? Nagyon kell pisilnem. -súgtam a fülébe, mint valami fogyatékos és még vihogtam is mellé. 

   -Honnan tudjam? Először vagyok nálad. Menj és keresd meg! -lelökött a kanapéról, vagyis.. én estem le. Ő csak rásegített. 

   -Gyere velem Tokiiiii! Egyedül nem találom meg. Kérlek, kérlek, kérlek! -a nadrágját húzkodtam addig, amíg be nem adta a derekát. 

   -Jó, gyere. -sóhatotta és felrántott a padlóról- Tudsz róla, hogy ha részeg vagy, idegesítőbb vagy nálam?

   -Részeg? Az mi? Valami innivaló? -csillogó szemekkel vártam a választ, de csak egy jó hangos röhögést kaptam. 
   -Igen, mondhatjuk úgy is Ice-chan. -megsimogatta a fejem és nevetett tovább- Ha részeg vagy, hívhatlak Ice-channak. Ilyenkor nem tíltod meg. -vigyorgott, közben beléptünk a hálómba- Hát ez nem a wc. Na, de.. ha már itt vagyunk.. -fülig érő szájjal lépett közelebb az éjjeliszekrényemhez. 

Az összes fiókba belenézett már, csak az alsóba nem. Mikor kihúzta, egyszerre elcsodálkozott, de vigyorgott is. Kivette, ami annyira megtetszett neki és felém fordul. Én közben az ajtófélfába kapaszkodtam, el ne essek.
   -Almás síkosító? Most.. komolyan? Minek neki íz? -majd összeesett a nevetéstől én meg azt sem tudtam miről beszél.
   -Az micsoda? -néztem rá bambán, neki meg felcsillant a szeme. Biztos valami szemétség jutott az eszébe. 

   -Ez? Innivaló. Megkóstolod? -közelebb jött hozzám, és vigyorogva a kezembe nyomta. 

   -Szeretem az almát. -mosolyogva, vagyis hát.. az minden volt csak nem mosoly, kibontottam, nyomtam belőle a kezemre és belenyaltam- Almás. -vihogtam, Toki meg majd megszakadt a nevetéstől. 

   -Kendd a kezedre, jó kézkrémnek is! -már a földön feküdtél és folytak a könnyeid én meg elkezdtem kenegetni a kezem a síkosítóval.    
   -Ez csúszós. -tátott szájjal néztem Toki-ra, de ő már rám nem tudott nézni, nem látott a könnyeitől, meg hallani sem nagyon hallott a nevetésétől- Megkeresem a wc-t. -kiimbolyogtam az ajtón és egyenesen a szemben lévő ajtó felé indultam.
Hát az az egyenes nem sikerült olyan egyenesre, de nagy nehezen eljutottam a kilincsig és tádáá.. Megtaláltam a wc-t. A saját lakásomban kerestem.. Nem vagyok normális, ha Toki-t mégegyszer beengedem ide. Beterpesztettem, lehúztam a cimbzárom és próbáltam célozni. Hát.. nem nagyon sikerült. Pláne, hogy a kezem rohadtul csuszott. A wc-t nem nagyon kellett lehúzni, nem sok ment bele. Rendbeszedtem magam, amennyie tudtam és elindultam az ajtó felé. Alig léptem kettőt, megcsusztam és hanyadt estem. Sikeresen beletenyereltem a tócsába, amit az előbb csináltam. 
   -Ez büdös. -fintorogtam egyett, aztán nagy nehezen feltápászkodtam és a csaphoz mentem. 
Megnyitottam és addig mostam a kezem, amíg még éreztem azt a szagot. Már 5perce a víz alatt van a kezem, mikor rájövök végre, hogy a mögöttem lévő tócsa szagát érzem. Az ajtóba pillantottam és láttam épp akkor álltál meg a küszöb előtt.
   -Te mi a fenét csináltál? Mi ez a szag? -befogta az orrát és körbenézett. Mikor meglátta a tócsát nem tudta sírjon-e vagy nevessen- Hát ez nem a wc. -végül aztán a nevetés mellett döntött. Sírni nem is lett volna oka. Tudja jól, miket művelek, ha túl sokat iszom, szóval nem érhette nagy meglepetésként. 
   -Mosom a kezem, mert belete.. 

   -Jójó! Nem érdekel mit csináltál. -vágott a szavamba nevetve. 

Elzártam a csapot, megtöröltem a kezem és csillogó szemekkel Toki-hoz fordultam.
   -Játszunk még? -kérdeztem, közben a felsőjét rángattam. 
   -Néztél már tükörbe? Tiszta kómás fejed van, a felsőd leöntötted sörrel, alig állsz a lábadon és még akarsz játszani? 

   -Igen, nagyon! -fülig érő szájjal mosolyogtam rá. Megforgatta a szemét és elvigyorodott. 
   -Hát jó. De most másik szabályokkal játszunk. Ha nem akarsz válaszolni a kérdésre nem csak innod kell, hanem vetkőznöd is. -vigyorogva a fejemre tette a kezét. 

Normális esetben nemet mondtam volna és elküldtem volna a fenébe, de mivel nem kevés pia volt bennem, ezért bólogattam, mintha azt kérdezte volna, hogy le akarom-e csapni a fejét fejszével. Még szép, hogy le akarom. Ezek után.. De hát nem igazán voltam magamnál. Visszamentünk a nappaliba, leültünk és Toki megfogta az üres üveget. 

   -Na, Ice-chan. Én kérdezek. Vagyis hát.. Most olyat játszunk, hogy feladatot kell mondnai, nem pedig kérdést. -mondta még mindig széles vigyorral és az üveget kocogtatta.
   -Úúú, izgalmasan hangzik. -vigyorodtam el én is és tapsoltam is, mint egy hülye gyerek. 
   -Na szóval.. Az találtam ki... hogy ezt az üveget ráhúzod a farkadra. Legalábbis megpróbálod. Ha nem sikerül, akkor innod kell. -mosolyogva átnyújtotta az üveget. Hát ez nem normális. 
   -Ez biztos, jó ötlet? Nem lesz tőle bajom? -vettem el az üveget, kicsit félve. Hát, hogy a picsába ne féltem volna. Azt a vékony szájú üveget... 
   -Dehogy lesz. -legyintett röhögve. 

Mivel nem voltam abban az állapotban, hogy felmérjem a dologot, ezért rábólintottam. Na ez most úgy hangzott, mintha Saa-chan mondta volna. Elfordultam, hogy azért mégse nézzen már közben. Lehúztam a cibzárom, elővettem és méregetni kezdtem azt a sörös üveget. Nagyon szűknek tűnt. Kicsit húzódzkódtam, de aztán elkezdtem. Az elején még egész könnyű volt, de utána kissé "megakadtam". 

   -Na, mi az Ice-chan? Mit nyögsz? -röhögött, és megfogta a vállamat. 
   -Nem megy tovább Toki. -hátranéztem rá a vállam fölött, ő meg még mindig röhögött. 

   -Jólvan, akkor hagyd. Nem akarom, hogy ilyen szorult helyzetbe kerülj. -először komoly volt a tekintete, már majdnem el is hittem, hogy most tényleg jót akar, erre elröhögi magát. Milyen meglepő.. 
Megkönnyebbülve nyúltam az üveghez, hogy nem kell tovább csinálni, de... Nem akart lejönni. Hiába húztam, nem jött.
   -Nem jön le. Rámszorult. Toki segíts már! -egyre erősebben húzogattam, de nem akart lejönni. Toki persze megint sírt a röhögéstől, nemhogy segített volna. Aztán mikor látta, hogy nagyon nem megy, elém állt csukott szemmel, kitapogatta az üveget és húzni kezdte ő is. Nem volt egyszerű, de azért sikerült. Mikor végre lejött, Toki hanyadt esett, a lendület miatt eldobta hátrafelé az üveget, az nekirepült a falnak és összetört. Tele volt szilánkkal a szőnyeg, nekem meg rohadtul fájt a micsodám.
   -Toki, te nem vagy normális! Méghogy nem lesz bajom. A lófaszt nem lesz. Rohadtul fáj. -simogattam magam miközben oldalasan feküdtem a kanapén. 
   -Nincs is semmi bajod, Majd elmúlik. -állt fel nevetve, és visszaült a helyére. 
   -De akkor is. 

   -Jajj, ne nyafogj már! Inkább mondd meg, én mit csináljak. -felhúzta a térdeit és édes( ami csak szerinte volt az) mosollyal várta a feladatot. 
   -De nem jut eszembe semmi. szóval.. vetkőzz! -jelentettem ki magabiztosan, miközben felültem.

   -Aztán miért? -kérdezte meglepődve.

   -Mert nem csináltál semmit. -mondtam elégedett fejjel. 

   -De nem is mondtál semmit sem. -egyre furcsábban nézett rám. Háh, végre nem én vagyok az, aki nem érti, mi van. 

   -Az egy dolog. De akkor sem csináltál semmit. És az a szabály, hogy akkor vetkőzöl. Nem mondtad, hogy kell is mondani valami feladatot ahhoz, hogy ne csináld meg. -jelentettem ki még elégedettebb mosollyal. Most úgy érzem magam, mintha én lennék Saa-chan. Most én filozofáltam. 

   -Bekaphatod, jó? -kinyújtotta a nyelvét morcosan- Részegen így levezetni valamit.. 

   -Na! Vetkőzz! -vigyorogtam- De én mondom meg, hogy mit vegyél le.
   -Meg a francokat! Ilyen szabály nincs.
   -Épp ez az. Nincs ilyen, ami azt mondaná, hogy nem mondhatom meg, mit vegyél le. -vigyorogtam, mintha egy országos töri versenyen mondtam volna meg a helyes választ. 
   -Fuu, ezt még úgy visszakapod! -nézett rám szúrós tekintettel- Mit vegyek le? 

   -Hmm.. mondjuk az alsód. -vihogtam. 
   -Mi van? Azt hogyan? Még a nadrágom is rajtam van. -értetlenkedett remélve, hogy majd így megússza a vetkőzést. 

   -Old meg! -kinyújtottam a nyelvem. Igen Toki, én is tudom nyújtogatni. 

Vett egy nagy levegőt, közben engem nézett a halálos tekintetével. Körülnézett, odasétlált a mellettünk lévő kisszekrényhez, elemelte az ollót, az alsója jobb és bal oldalát elvágta, és úgy szedte ki a nadrágjából a boxert. 

   -Most örülsz Ice-chan? -kérdezte gúnyosan, az boxerét mutogatva. 
   -Igen, nagyon is. -vihogtam és majdnem lefordultam a kanapéról. Nem számítottam rá, hogy elvágja. 

   -Na, de... Most.. Én mondok feladatot. -vigyorgott gonoszan. Asszem ennek nem lesz jó vége. 

 

Félresikerült parti [ 2. fejezet /Ice pov./ ]

   -Nagyon is! - vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.
   -Tudod ki megy el újra az idióta bulidba! Semmi pénzért! -ismételtem el a nemrégiben elhangzott gondolatom.
   -Hát... te tudod. Ha ennyire szeretnéd, hogy minden rajongónk lássa ezt a videót, amint épp fürdesz a romlott tejben....
   -Toki, te szemét! Te most megzsarolsz engem? Egyáltalán miért akarod, hogy elmenjek? -kérdeztem egyre idegesebben. 
   -Csak úgy. Szeretnélek még jobban megszívatni! - vigyorogta előre-hátra hintázva Toki.
   -Ugye tudod, hogy mit fogsz te kapni, amint megszereztem azt a videót és törlöm? De addig is.... jó, legyen. Elmegyek... -motyogtam a falat nézve.
   -Tessék? Nem hallottam rendesen. Mintha élnél! -most szívesen letörölném ezt a vigyort a képedről. 

   -Alig várom már a bulit Tiki-Toki. -kiabáltam felemelt kezekkel és egy savanyú mosoly közben.

   -Így mindjárt jobb. - ha mégegyszer ilyen közel hajol, én letépem a fejét. Meg ez a suttogás.. Mintha azt beszéltük volna meg, hogy este megyünk dugni. 
   -Ice, te még mindig részeg vagy? Ezek után elmész mégegyszer a buliába? Komolyan mondom.. te be vagy szívva. -kettőnk közül te vagy az, aki nincs magánál Rame. 

   -Most már te is befoghatnád. -felkeltem és feléfordultam. 

Remélem nem fogok holnap is itt kelni. Ahogy elmondta, mit csináltam még, ami ennyire kínos, lépek azonnal haza. 

   -Akkor próbáljunk. -mondta elégedett mosollyal az arcán Toki. 
Ahogy felkelt és elment mellettem, végighúzta az ujját a nyakamon. 

   -Ne fogdoss, különben kinyírlak. -elkaptam a vállát és visszaránottam. 
   -Hogy mondod? -már megint ez a nézés- Vond vissza vagy véletlenül eljár a szám. -suttogta vigyorogva. Ezt még úgy vissza fogja kapni... Csak még nem tudom, hogyan. 
   -Nem mondtam semmit. -motyogtam.

   -Még mindig nem hallom rendesen. -te kis szemét. 

   -Ne haragudj, hogy ilyennel megvádoltalak. -még hányingerem is lett ettől a mondattól. 

Már megint az az elégedett vigyor az arcán. Csak a mai napot kell kibírnom, aztán úgy visszakapja ezt, hogy csak na. Na de most koncertráljunk a próbára. Vagyis próbáljunk. Mikor mennék a mikrofonomért, látom, hogy Saa-chan mellett van. Hajaj.. Most vajon mit fog mondani? Megint filozofál majd 10 percig? Előtte vagyok, még nem kaptam semmit, csak egy igencsak mérges tekintet. Nyúlnék a mikrofonért, erre rátapos a lábamra, de nem egyszer ám, hanem 4-szer. 

   -Saa-chan, normális vagy? -ráüvöltöttem, bár nem akartam. Csak hát fájt, nem kicsit. 
   -Persze, ez is az én hibám igaz? -még a végén elkezd sírni.    -Lüke. -megpröcköltem a homlokát- Még szép, hogy a tiéd. Hát te léptél rám. -nevettem. Jesszus, mi van velem? Sosem voltam még Sala-val ilyen kedves. 

   -Igaz. -mi a fene? Saa-chan nevet azon, amit én mondtam? Nem álmodom? Azta. 

   -Fagyi ember, ne tátsd a szádat, gyere és kornyikálj. -sóhatotta Rame, miközben felvette a basszerját. De azért a végére még odatett egy vigyort. 
   -Kornyikálni te szoktál a zuhany alatt. -hülye vagyok. Most ebbe biztos bele fog kötni, hogy honnan tudom. Francba. 

Meglepő módon csak nevetett rajta és annyit mondott, hogy "idióta". Nem is volt most kedvem leállni vele "veszekedni". A próba hamar lement, vagyis hát.. én leléptem 20 perc után. Majd elaludtam. 

Otthon bevágódtam az ágyba, át se húztam a piszamám. Egész hamar elaludtam, most nem köröztek a fejem körül Saa-chan monológjai. Nem tudom mennyit aludhattam, de azt tudom, hogy keveset. Valaki az oldalam csiklandozta és szólongatott. Ki az isten lehet az?
   -Ice cica, ébresztő. -ez a suttogás.. Toki? 
Kinyitom nehézkesen a szemem és kit látok? Drága kicsit Tiki-Toki-t. El is felejtettem. Ma is buliba kell mennem. Na de héj.. Cica?
   -Ha mégegyszer cicának hívsz, esküszöm, hogy kitépem a nyelved és megetetem a macskámmal. -ahhoz képest, hogy alig 10 másodperce még mélyen aludtam.. Hamar fel tud idegesíteni Toki. Ehhez tehetsége van. 
Persze, csak vigyorgott rajta. Nem gondol komolyan. Jobban tenné, mert ha egyszer megteszem, amit beígértem már neki.. Várjunk csak. Még mindig csiklandozza az oldalam. Vagyis ez inkább simogatás.
   -Hülye, perverz, törpe! -kiabálva kiugrottam az ágyból. Egyszer tényleg kinyírom. 
   -Magasabb vagyok nálad. -ez az elégedett fej. Az őrületbe kerget vele. 

Morcosan megigazítottam magamon a ruháimat, a szemben lévő falon lógó tükörbe nézve, gyorsan belőttem a hajam és felhúztam a cipőm. 

   -Na mehe.. -várjunk egy percet. Én bezártam az ajtót, akkor...- Hogy a fenébe jutottál be?
   -Jaa, hát bemásztam az ablakon. -mosolygott, mint egy kis óvodás. Én kinyírom. Ma még belököm a patakba. 
   -Te kis.. -már nyúltam felé, hogy megfojtom, de nem. Nem lehet. Előbb elmondja, mit titkol rólam, aztán.. 

   -Befejezted a bambulást? -kipakolt az asztalra pár üveg sört meg még isten tudja mit. Mi az? Itt akar bulizni? Nem mintha baj lenne. Legalább nem kell haza találnom mindenféle erdőkből. 

   -Ugye nem hívtad ide a drogos barátaid? -mondd, hogy nem, mondd, hogy nem.. 

   -Nem hívtam senkit. Ez egy két személyes parti. -vigyorgott, közben még rakott ki az asztalra valamit. Egy üres üveg? Minek? 

   -Szerencséd. Na, de várj.. két személyes? -hirtelen hátraléptem kettőt- Ne nyalogasd a szád! Vagy mondtam.. levágom. -hogy lehet valaki ennyire perverz és idegesítő? 

   -Ha levágni nem is.. de leharapni azt fogsz valamit... -mi? Motyogott, de azért nem vagyok süket. De csak pár szót értettem. Na mindegy. Jobb ha inkább nem tudom.

   -Na! -összecsapta a tenyerét és leült a kanapéra- Mehet? 

   -De micsoda? -nézek rá értetlenül. Mit talált ki már megint? 
   -Hát a játék. -vigyorogta. Jesszus.. előlre félek. Nem hangzik valami bíztatóan- Annyi az egész.. -folytatta, mert látta rajtam, hogy nagyon nem vágom, mi van- Hogy én kérdezek tőled valamit, és ha nem akarsz válaszolni, akkor innod kell. De azt én mondom meg, hogy mennyit. Ha válaszolsz, nem kell innod. Utána én jövök. Te kérdezel és ha válaszolok nem iszok, ha nem, akkor meg igen. -mi igen, mi nem? Nekem ehhez fáradt az agyam. De asszem a lényeget értem. 

   -És ki kezdi? -bár tudom már rá a választ. 

   -Hát én. Vagyis te. Mármint én kérdezek. -jó ne bonyolítsd- Szóval... Milyen színű az alsógatyád? -nézett rám vigyorogva.  Én meg, mint egy hülyegyerek. Kellett úgy 5 másodperc, mire kapcsoltam, hogy ez már a játék.
   -Semmi közöd hozzá. -karba tettem a kezeim és leültem mellé. De olyan messzire, amennyire csak tudtam. 
   -Akkor igyál! -már nyúlt is az egyik üvegért. Inkább válaszolok. Nem lenne jó már az elején lerészegedni. 

   -Kék.. -megtöröltem az orrom, mint egy sértődött kisgyerek és újra karba tettem a kezeim. 

   -Hmm... -közelebb hajolt. Menj innen héj!- A kék megy a szemedhez. -ez a mosoly az idegeimre megy. Arrébb toltam az arcát és gondolkodni kezdtem, mit is kérdezzek. De hülye vagyok. 

   -Mit csináltam még tegnap, amit nem akartál elmondani a többiek előtt? -remélem semmi olyat, amire én gondolok... 

   -Semmit. Mindent elmondtam. -aztán ivott pár kortyot az egyik sörből. Mi van? 

   -Hazudtál te kis szemét! -most legszívesebben lecsapnám a fejét egy fejszével. 

   -Nem is mondtam semmit sem. -a képembe nevetett. 

   -Nem mondtál, csak gondoltál. Vagyis... úgy néztél rám. 

   -Ja, hogy az. -még mindig nevet- Az csak azért volt, mert tudtam, hogy minden áron meg akarod, majd tudni. Csak így tudtam eljönni hozzád. És rávenni, hogy igyál. -te kis dög!- Ugye milyen ravasz vagyok?
Egy hajszál választ el attól, hogy most ne ugorjak neki. De nem bántom.. Nem lehet. Mert akkor meg Rame bácsi öl meg engem.
   -Akkor... Most.. Én jövök megint... Ugye? -minden egyes szó után egy mély levegőt vettem. Csak meg kell nyugodnom. Nem lesz semmi baj.. Nem fogom kinyírni Toki-t. Nem fogom kinyírni.. Ha iszok, megnyugszom. Szóval egyszerűen nem válaszolok és innom kell. 
   -Igeeen -feltérdelt a kanapéra, a térdeire tette a kezeit és úgy mosolygott, mint egy jól lakott óvodás. Igen, szándékosan hasonlítom mindig óvodáshoz- Hmmm.. mikor dugtál először Ice-chan? -na tudod ki a chan.. 

   -Neked sama! -egy kicsit fejbecsaptam. De hát na. Azért ez most elég rendesen felidegesített. 

   -Szadista. Mondom, hogy magasabb vagyok. -fogta a fejét és kinyújtotta a nyelvét. 
   -Levágom! -gondolatban már ott jártam, hogy egy ollóval nyisszantom le a kis szemét nyelvét- Amúgy meg.. Nem mondom meg. -fogtam egy üveget, megbontottam és jól meghúztam. Basszus.. de hülye vagyok. Anélkül is tudtam volna inni, hogy nem válaszolok.. Látszik, hogy alig aludtam valamit és hulla vagyok. 

   -Olyan vagy.. -és most bevágja a durcát. Mint egy óvodás. Megint. 

   -Na én kérdezek. -ittam még pár kortyot, közben gondolkodtam- Mekkora a farkad Tiki-Toki? -vigyorogtam. Erre tuti nem válaszol. Minél előbb lesz részeg annál jobb. Úgy kevésbé idegesítő. 

   -17 centi. -és iszik elégedett fejjel. Én meg kiköpöm a sört. 

   -Mi van? Egy ilyen törpének nagyobb, mint nekem? -gyorsan a számra csaptam. Nem vagyok normális. Alig ittam, de már most olyat mondtam, amit nem kellett volna. Nagyon nem. 

   -Hányszor mondjam el.. magasabb vagyok! De... komolyan kisebb? Pici fagyi ember. -kuncogott. Pici a fejed!- De ezzel válaszoltál a következő kérdésemre. Úgy hogy, te jössz. -és mosolyog. Na várj csak, mindjárt letörlöm azt a mosolyt az arcodról. Csak jusson eszembe valami olyan, amivel zavarba tudlak hozni. Mondjuk az szinte lehetetlen. 

   -Mitől áll fel a kis farkad Tiki-Toki? -ha ez nem, akkor semmi sem hozza zavarba.. 
   -Először is: nem kicsi! Hát lássuk csak.. több mindentől. -gondolkodni kezdett. Te jó ég. Ez az ember beteg. Nem akarom tudni. Nagyon nem.. 

Félresikerült parti [ 1. fejezet /Ice szemszög/ ]

 /Szereplők: Ice (ének), Toki (gitár), Rame (basszusgitár), Sala (dob)/


   -Még öt percet! -nyöszörögtem, közben visszahúztam magamra a takarót. 
   -Már negyedszerre mondod ezt. -sóhajtotta Rame és közelebb hajolt. 

   -Egyszerűbb lett volna, ha úgy kezded "még 20 percet". Akkor nem keltegettünk volna 5 percenként és akkor többet tudnál pihenni, mert ha egyszerre többet alszol. akkor jobban kipihened magad, mintha többször aludnál kevesebbet, ugyanis...

   -Ajj, Sala fogd már be. -vágott a szavába Rame.
   -Ne filozofálj Saa-chan. Halljuk eleget koncertek előtt. -a kezeimet az arcomra tettem, azzal a szándékkal, hogy megtöröljem a szemeim. 

   -Néha még koncert közben is. -visította Rame. 

A fejem szétrobban Saa-chan hülyeségeitől, Rame itt visít mellettem és még emellett (mert ez még nem elég) hulla fáradt vagyok a tegnapi buli miatt. Jut eszembe.. Toki hol a fenében van? A nagy buliszervező.. Aaa ilyen pocsék bulin még életemben nem voltam. Mi az, hogy a vendégek vigyenek piát? Ráadásul kint voltunk valami erdőszéli kis kunyhónál. És az a sok szúnyog.. mindenhol összecsipkedtek. Még a seggemen is van. Na jó.. ez még úgy nagyjából oké. Mert nem volt rossz ötlet kimenni az erdőhöz. Egész jó kis hangulat volt. Meg ez a "hozzon mindenki magával piát". Végül is van benne valami. Legalább nem volt az, hogy valaki nem tudta azt inni, amit szeret, mert nem volt. De az, hogy kivisz minket kocsival, megy vagy 7 fordulót és utána azt mondja, hogy mindenki oldja meg, hogy hogyan jut haza? Ez mi a franc? Ő elhajt előttünk hulla részegen, épphogy bele nem ment a kis patakba mi meg ott állunk és nézzük. Egy két marha még integetett is neki. Eléggé el voltak ázva. Mondjuk nem mondom, hogy én nem. Arra sem emlékszem, hogyan keveredtem haza. Vagyis pontosabban.. a stúdióba. Tényleg nagyon készen lehettem, ha ide jöttem és nem egyből haza. Utálok itt lenni. "Rame bácsi" (vagy néni) folyton parancsolgat, Saa-chan a hülyeségeivel traktál és még az a marha is itt van. De most komolyan. Igazán ide tolhatná a seggét. Ha már a megbeszélésről el is késett, mondjuk én is átaludtam az egészet, de az most mellékes. Szóval, ha arra nem volt képes bejönni, amit meg is értek, de ez most megint más téma...Ha már nem ért ide időben arra az értelmetlen megbeszélésre, azért próbára beeshetne. Jó bevallom.. csak szét akarom rúgni a seggét, amiért úgy ott hagyott. Engem igazán haza vihetett volna. Elvégre mégis csak banda tár...
   -Jeeeeesszus! -uramisten Rame! Ez a vihogás egyre rosszabb.
   -Ez egyáltalán nem vicces. -puffogott Sala szokás szerint.
Én is akartam röhögni. Gyorsan felkeltem az ágyból.. vagyis.. a kanapéról. Azért annyira nem lehettem elázva, ha fel tudtam feküdni a kanapéra és még be is takaróztam a... függönnyel? Te jó ég! Talán mégis nagyon készen voltam. Ledobtam magamról a "takarót" és felpattantam. Jobban mondva felkászálódtam. Elnéztem abba az irányba amerre Rame mutogatott szó szerint a földön gurulva a nevetéstől és mit látok.. Toki fekszik az ablakban, de nem is akárhogy. A középső ablak ki van nyitva, (merthogy 3 részes ablakok vannak mindenhol) a bal lába azon lóg kifelé a szakadó esőbe, a feje és a nyaka ja meg a hátának egy része a belső párkányon, ahol virágok szoktak lenni. Na most azok a földön vannak és gondolom nem kell mondanom, hogy összetörve. Nem baj. Úgyis hülyén mutattak ott. De valami.. valami van a virágföld meg a sok zöld levél között. Toki nadrágja? Felpillantok rá és akkor látom.. egy szál alsóban villog az ablak előtt. A jobb keze meg benne az alsójában és fogja a... Hát ezt le kell fényképeznem. A haja meg mintha vizes lenne. Közelebb megyek és csak úgy bűzlik a sörtől. Mi az Mr. "a világ legjobb partiszervezője vagyok"? Csak nem sörben fürödtél? De a körülményekhez képest.. Milyen jól alszik.
   -Jó reggelt Tiki-Toki. -üvöltöm most már én is röhögve a fülébe. De még gyorsan lekapom, mielőtt felkel. Ezt muszáj feltennem a blogomba. Hadd röhögjenek a fanok is!
Szegény úgy felijedt, hogy leesett az ablakból. Valamit motyog de nem hallom rendesen. Valami.. fagyi? Fagyit akar enni? Leguggolok mellé és közelebb hajolok, hátha jobban hallom.
   -Bekaphatod fagyi ember. -nyüszögte rekedt hangon.
   -Fagyi ember! Ez jó! Ez nagyon jó! -szétmegy a fejem így is és Rame újból elkezd visítani. Ha nem hagyja abba, őt is agyonverem. Már ha lenne hozzá erőm, fáj minden porcikám. 

Jobban megnéztem és.. Toki csurom víz volt. Talán mégis belehajtott a patakba? Nem nagyon emlékszem rá. Sőt semmire sem emlékszem.
   -Ice hogy néz ki! -és ismét Rame visításától hangzik a a próbaterem. 
   -Mi az, hogy hogy nézek ki? Talán, mint egy ember nem? Veled meg Saa-channal ellentétben. -közben Salara néztem, aki ne tudta sírjon-e vagy nevessen. 
Itt már tényleg nagy a baj. Ha Saa-chan is nevet.. 

   -Van egy nagy fehér folt a seggednél. -nyögte ki Rame két óriási röhögés közben. 
Gyorsan a hátsómhoz kaptam. Ez meg mi a franc? Ragad, de rohadtul. Fagyi nem lehet, ahhoz túl furcsa szaga van. Na, de várjunk... Toki mit is keres itt? Nem haza ment a buli után? De ha nem.. akkor hogy-hogy ő is ide jött? Én ehhez túl fáradt vagyok.
   -Naa Tiki-Toki ébresztő! Mondd el mi a fene történt tegnap azon a bulin és, hogy hogyan kerültünk ide. -elkezdtem rázni a vállánál fogva, de semmi. Hát ilyen nincs. Velem nem szórakozik!. 
   -Tiki-Tokiiiii! -kiabáltam megint a fülébe. 
Na erre már felébredt. Nagy nehezen felült és kómás fejjel nézett rám úgy, mint aki még nem látott embert. Vártam, hogy megszólaljon, de semmi. Már épp ráztam volna meg újra, mikor végre elkezdte. 

   -Emlékszel valamire is, ami itt történt? -kérdezte Toki önmagához képest iszonyatos lassúsággal. 
   -Idióta! Szerinted miért kérdezem? Mert tudok mindent? -kezdtem nagyon kiakadni. 

   -Hát.. kezdődött azzal. hogy visszamentem érted, mert felhívtál és üvöltöztél a telefonba, hogy ha nem jövök vissza érted, akkor addig erőszakolsz egy fakanállal, amíg el nem ájulok. -mondta még mindig elképesztően lassan. 
   -Mi a franc? Te normális vagy? Én ilyet sose mondanék. Főleg nem neked. Nem vagyok langyi! -legalábbis úgy tudom.
   -De mondtad. Többször is. Aztán visszamentem. Eléggé el voltál ázva. Bekászálódtál a kocsiba egy sörrel a kezedben, amit aztán a fejemre borítottál. Kérdeztem, hol laksz, de nem mondtad meg. Jobban mondva beszélni sem tudtál normálisan. Magamhoz sem akartalak felvinni, úgyhogy idehoztalak. Nagy nehezen felhúztalak a lépcsőn. Ahogy beértünk ide, az ablakhoz futottál.. vagyis... imbolyogtál és nézted, ahogy szakad az eső. A függönybe kapaszkodtál, alig bírtál állni a lábadon. Segíteni akartam, bár én sem voltam valami józan. Az lett a vége, hogy lerántottuk a függönyt. Feküdtél a földön és röhögtél, mint valami agybajos, nem akartál felkelni. Elhúztalak a kanapéig, feltuszkoltalak úgy 10 perc alatt, mert mikor feltettem a fejed meg a kezeid, a lábadat emeltem volna, erre leestél. Aztán fordítva is próbáltam, de úgyse ment. Nem tudom hogy, de sikerült felrakjalak. Azután az ablakhoz mentem, hogy becsukjam a középső részét, mert kinyitottad és azon kiabáltál ki, hogy "Én vagyok a fagyi ember. Ki akar elnyalni?" Fel kellett lépnem a párkányra, mert fent is van egy kis kar az ablakon, amivel le kell zárni. Épp csuktam volna be, mikor elkaptad a lábaim és siránkozni kezdtél, hogy "Toki ölelj meg. Engem nem szeret senki." Próbáltalak lerázni magamról, aminek az lett a vége, hogy lerángattad rólam a nadrágom. Le akartam mászni, hogy felvegyem, de megcsúsztam a vizes párkányon és hanyatt estem. Persze, hogy elkezdett fújni a szél és befelé esett az eső, pont rám. Nyüszögni kezdtél, hogy unatkozol én meg kimondtam, amit nem kellett volna "Csinálj velem, amit akarsz! Nekem már úgyis mindegy!" Erre elvigyorodtál, vagyis nem nagyon lehetett azt a valamit, ami az arcoddal csináltál vigyornak nevezni. Nem tudom mit ittál, de valami nagyon durvát az biztos. Megfogtad a kezem és a boxerembe akartad tolni, de arra még volt erőm, hogy ellenkezzek.

   -Ezután a kezem a saját gatyádba akartad húzni. Na itt kezdtem félni tőled, úgyhogy elrántottam a kezem, mielőtt bármit is tehettél volna. -mondta Toki halál nyugodt tekintettel, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mesélné éppen.

Tehát... én munkálkodni akartam Toki-n és aztán magamon is, és mindezt az ő kezével. Ezt.. ezt most ugye nem gondolta komolyan? Biztos, hogy hazudik! Vagy csak rosszul emlékszik!
   -Várj még nincs itt vége. -folytatta Toki. Uramisten, mi jöhet még?
   - Oda vonszoltad magad a hűtőhöz és kivetted azt a 3 hetes tejet, amit Rame még nem volt képes kidobni, mióta megromlott. Kiborítottad a földre, aztán beleültél és vihogtál, mint egy őrült. -az üveges tekintete lassan gúnyos mosolyba ment át.
   -Ez a világ legjobb sztorija! Folyik a könnyem! -visította Rame.
   -Ez egyáltalán nem vicces! Nem vagy ép elméjű, ha ezen ennyit tudsz nevetni! -morogtam duzzogva, karba tett kézzel.
   -Várjatok! Én valamit nem értek.. -kezdte Sala a szokásos monológját.. - Hogyan eshettél el úgy, hogy nem zuhantál ki az ablakon? Ez fizikailag lehetetlen. Hiszen, ha...
   -Fogd már be Saa-chan! Legalább egyszer.. Csak egyszer tartsd meg magadnak a hülyeségeidet! -ordítottam Sala-ra. Ez most kicsit durva volt. Tudom, hogy érzékeny, de már az agyamra ment. 
   -Bocs.. -karba tette a kezeit és lehajtotta a fejét. 

Fenébe. Most megsértődött. Nagyszerű. Mi jöhet még? 

   -Ez nem volt valami kedves tőled.. fagyi ember. -azt hittem, hogy Rame valamit egyszer az életben komolyan gondol, de persze, hogy mondd a végén egy hülyeséget, amin nekiáll röhögni.
   -Szegény kicsit Saa-chan! Megbántottad. -folytatta "megható" szövegét és megölelte Sala-t. Ez az ember tényleg nem normális.
   -Szóval.. ma lesz még egy parti. Eljössz? -kérdezte Toki fülig érő mosollyal. 
   -Azt hiszem nem hallottam jól... Normális vagy? Hülye leszek elmenni! -válaszoltam felháborodva- Ennyire tetszett, amit csinálni akartam rajtad és utána magamon a kezeddel? -kérdeztem elégedett fejjel. Most majd lefagy a mosoly az arcáról!
   -Nagyon is! -vigyorogta Toki. Ilyen nincs! Semmivel sem lehet kiakasztani, túl hülye hozzá! Legalábbis... merem remélni, hogy nem gondolta komolyan.

Valótlan látomás /Chisa pov./

   [Chisa x Shogo]

A szobámban feküdtem és a plafont bámultam. -Milyen szép fehér. Tiszta. Nem tett semmi rosszat. Egy árva folt sincs rajta. Nincs semmi olyan az életében, amire nem szívesen gondol vissza. Teljesen elmélyültem a gondolataimban. -Olyan akarok lenni, mint ő. Senki nem mondja neki, hogy mit csináljon. Nem akarják irányítani. Egyedül van... mindig. Én is ezt akarom. Egyedül lenni. Az ajtócsengő hangja zökkentett ki a képzeletemből. Már hármat csörrent, mikor eszembe jutott, hogy ajtót kéne nyitni. Feltápászkodtam, az ajtóhoz csoszogtam és beengedtem a vendégem. Shogo volt az. Lágy mosollyal az arcán pislogott rám.

   -Beengedsz? -kérdezte.

Én szó nélkül kijjebb tártam az ajtót, mire ő besétált. A köszöbnél tovább nem is ment. Alrébb lépett, hogy be tudjam csukni az ajtót, majd vissza állt elé. Csend volt. Nem mondtam semmit. Ahogy ő sem. Meg sem kérdeztem miért jött. Valahogy úgy éreztem,  nem is érdekelt. Édes hangjával törte meg a kínos csendet.

   -Jól vagy Chisa?

Nem igazán hallottam mit kérdezett. A gondolataim máshol jártak. Ennek ellenére bólintottam. Mosolygott ugyan, de a szemében szánalmat láttam. Lassan elsötétült minden. Egy alagútban voltam. A végén nem láttam a fényt. De elindultam. Suttogásokat hallottam. Már nem emlékszem miket mondtak, nem figyeltem rájuk. Tíz perce bolyonghattam, ami óráknak tűnt odabent. Elálmosodtam, ezért lehunytam a szemeim. Mikor fölnyitottam őket, azt hittem álmodok. Shogo a földön feküdt. Én elindultam felé, hogy felsegítsem. Úgy láttam rosszul van. Szaporán vette a levegőt és izzadt. Kinyújtottam a kezem, hogy megfogja, de ő mégjobban elsápadt. Hátrafelé kúszott, míg el nem ért a falhoz. Ekkor vettem észre, hogy egy kés van a jobb kezemben. A balban, amit Shogo felé nyújtottam forróságot éreztem. Magamhoz húztam a kezem, kinyitottam és vér cseppent le a tenyeremről. A sebet bámultam, ami egyre jobban vérzett. Kezdtem széldülni. Valami szúró érzés nyilalt az oldalamba. -Te akartad. Súgta egy hang a fülembe. -Szabadulj meg tőle. Öld meg Chisat. Egyedül akartál lenni nem? A nyakamon szorítást éreztem. Egyre nehezebben kaptam levegőt.

   -Shogohh.. seh.. segíts..

   -Ne bántsd magad Chisa. Kérlek ereszd el a nyakad.

Hozzám futott és próbálta levenni a kezeim rólam. Fuldokolni kezdtem, térdre estem és az egyik kezemmel Shogo vállára szorítottam. Hirtelen elgyengültek a kezeim és levegő szökött a tüdőmbe. Köhögve hanyatt dőltem és a plafont néztem újra. -Egy senki akarok lenni, akit nem ismernek az emberek és nem akarnak irányítani. Valami melegséget éreztem. Shogo átölelt. Hallottam a szíve dobogását. Hevesen vert.

   -Ne csinálj ilyet! -súgta, közben szorosabbra fogott. 

   -De.. én nem akartam... 

   -Tudom Chisa... Tudom.

Eleresztett és letörölte a homlokomról az izzadságot. Mosolyogva megigazította a ruhám. Mikor eltűrte a hajam a szememből éreztem, hogy remeg a keze. -Miért fél tőlem? Letépett a pulóveréből egy darabot és bekötötte vele a bal kezem. Segített felállni, elkísért az ágyamig, ott leültetett ő pedig kiment a konyhába. Pár perc múlva visszajött egy bögre tea társaságában. Leült mellém és a kezembe nyomta a bögrét. Meleg volt. Jól esett ez a forróság. Lehunytam a szemem és beleszagoltam. Mosolyogva suttogtam:

   -Alma. Ez Chisa kedvence.

Mikor ezt kimondtam elejtettem a bögrét. -Igen Chisa. Ez a kedvencem. És a tiéd is. Mi ketten egyek vagyunk. Ha egyedül akarsz lenni... magad kell megölnöd.  Megijedtem. Megdermedve ültem és bámultam a plafont. Tompán hallottam Shogo hangját.

   -Chisa! Hallasz? -rázott meg- Mit mondott neked? A hang a fejedben.

Hirtelen egy ütést éreztem a tarkómon. Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Minden csurom vér volt. A falak, az ajtó, az ablakok. Jobbra pillantottam és láttam, Shogo fekszik mellettem. Pontosabban csak a holtteste. Végighúztam a kezem a karján. Jég hideg volt. Valahogy megnyugtatott ez a látvány. Felkeltem az ágyról és elsétáltam a fürdőszobába. A kád csurdig volt vérrel. -Feküdj bele Chisa! Súgta egy hang. Én tettem, amit mondott. Meleg volt. Kellemesen csiklandozta a végtagjaim. Lassan elmerültem benne. Fel akartam jönni levegőért, de valami nem hagyott. Lent tartott, mire fuldokolni kezdtem. Egyre jobban feszült a tüdőm. Mikor úgy éreztem, felesleges küzdenem, felnyitottam a szemeim és láttam Shogo nyúl értem. Kiemelt a kádból és magához szorított. Köhögtem, közben körbenéztem. Minden fehér. A kádra pillantottam. Víz volt benne. -Hova lett az a sok vér? 

   -Megijesztettél Chisa.. Ne csináld ezt magaddal. Kérlek... -simogatta a fejem. 

Visszavitt a szobámba és megszabadított a vizes ruháimtól. Én szótlanul tűrtem. Hagytam, had csináljon velem, amit akar. Felöltöztetett, majd leültetett az ágy elé. Ő elém térdelt, mindkét kezével megsimogatta az arcom, a kezeit a tarkómra tette és a homlokom az ő homlokához húzta. Az egyik kezét a szívemre tette, majd én is az övére. Hosszú percekig hallgattuk egymás szívverését. Megnyugtató volt. Egy idő után, úgy éreztem, kezdem elveszíteni az emlékeim. Nem emlékeztem, mit is csináltam tegnap. Hogy hol voltam. És kivel. -Már megint ez a szúró érzés az oldalamban. Lehunytam a szemem, hátha csillapodik a fájdalom. Megjelent egy kép előttem. Egy parkban voltam. Láttam, valaki ül a szemben lévő padon. Közelebb mentem, de amint megláttam ki az, megtorpantam. -Ez.. én vagyok? Nem mertem közelebb menni. Hátrálni kezdtem, de mégis egyre kevesebb volt közöttünk a távolság. A kezem, mintha magától mozdult volna, végigsimított az arcán. Ettől kirázta a hideg, ahogy engem is. Ijedten nézett körbe. Nem látott engem. -Talán meghaltam? Közel hajoltam hozzá, majdhogynem összeért az orrunk. Kezdett halványulni körülöttem a világ. Akaratlanul is nyúltam felé, hogy megfogjam a kezét. Ahogy összeért a kezünk végigfutott rajtam valami hűvös érzés. Lenéztem és láttam, a saját kezem fogom. Nem tudtam elengedni. A bal kezem szorított, nem eresztett. Jobbra pillantottam és ijedten néztem saját magam. Tekintete hátborzongató volt. A karom ismét magától mozdult.  Rászorítottam a torkára, viszont a levegőm nekem is fogyott. Hiába próbáltam, nem tudtam elereszteni. Kevés volt a levegőm. Kezdtem szédülni. Már az ájulás szélén voltam, mikor ismét Shogot láttam magam előtt. Ijedten nézett rám. Mikor teljesen magamhoz tértem láttam, hogy az ő nyakát szorongatom. Azonnal eleresztettem. Ő köhögve a földre esett. -Elegem van ebből. Ne irányíts, akárki is vagy! Nem akarom bántani Shogot. 
   -Ne haragudj! -letérdeltem mellé. 
   -Semmi baj.. -a hangja ugyanolyan édes volt, mint eddig. 

Lehajtott fejét felemelte. Furcsa volt a mosolya. Átölelt és a fülembe súgta: 

   -Mi ketten egyek vagyunk.. Chisa...